09.28. – Szerda
Megszületett a család két legújabb tagja: Sophie és Levi (Liváj)- Apuka húgának ikrei. Így este gyorsan elrohantunk egy olasz szendvicsezőbe, onnan pedig rögtön a kórházba. Nagy volt az öröm és a meghatottság. :)
09.29. – Csütörtök
A zsidó Újév alkalmából elmentem a családdal a zsinagógába, az ünnepi szertartásra. :) „L’shana Tova!” (Boldog Újévet!)
Este a nagyszülők is átjöttek az ünnepi vacsora keretében.
09.30. – Péntek
A magyar lányokkal bulizást terveztünk be. Katánál gyülekező, készülődés.
Késésben ugyan, de elindultunk a party helyre (anyuka munkahelyénél leparkoltunk). Egy órát álltunk az utcán a sorban, hogy bejuthassunk. Mire az ajtóhoz értünk éjfél múlt 12 perccel (éjfélig volt ingyenes a party), a belépőt így tehát sokalltam a mulatságra, aminek ugyebár fél 2-kor már vége is.. Így búcsúztam a lányoktól, irány vissza Katához, a cuccaimért, aztán haza..
10. 01. – Szombat
Szencsóó.
10. 04. – Kedd
Helovíni láz már megkezdődött..
 |
| Fagyis doboz teteje |
10.05. – Szerda
A zsidó hagyományok szerint, a fiú gyerekeket születésük után, a nyolcadik napon kell körülmetélni. Ezen a szertartáson csak a közeli rokonok (szülők, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők, unokatestvérek) vehetnek részt. Így, baromi nagyon bizalmat mutat, hogy engem is meghívtak az eseményre.
A nagynéniék házában került sor a szertartásra, összegyűlt a család. Jött két férfi is, egy rabbi és egy (nem tudom a magyar szakkifejezést) „körülmetélő” specialista.
Először a kislány „keresztelője” zajlott le, félig angolul, félig héberül, egy pár imával megtűzdelve.
Ezután a kisfiú szertartása következett. Ott a rabbi beszélt előtte, hogy miért is gyűltünk össze stbstb.. aztán a kisfiút körbe adták a szülők, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők között; imádság; aztán megtörtént a bőrnyisszantás, miközben szintén imádság.. aztán megkapta a nevét, és happy end. :)
Így, hogy bele láttam az egészbe, nem kizárt, hogy én is körülmetéltetem majd a gyerekemet.
Azt hittem, hogy nagy lesz a sírás meg sok vér.. Hát: nem. Akkor „adott hangot” a kisfiú, mikor a vágásos rész után, a fertőtlenítős kendőt rárakták a kukijára, ekkor is csak 5 másodpercig nyögdécselt.
Vér? A szertartás után kb. fél órával a vágós specialista kibontotta a pelenkát, hogy elmagyarázza, hogy kell tisztítani a gyógyuló sebet. Levette a fertőtlenítős kendőt, alig volt rajta 2-3 iciri piciri vérfolt.
Aztán elmagyarázták nekem, hogy ezek a „vágó specialisták” nagyon elfoglaltak, mert minél jobb szakemberek, annál több helyre hívják őket.. Akit ők hívtak, annak naponta általában 4-5 ilyen szertartása van.. Azért sincs annyi vér, mert érti a dolgát; pontos és precíz munkát végez.
Remélem, sejtitek, hogy képekkel nem tudok szolgálni. Ez egy vallási szertartás, nem fényképezünk vagy videózunk… (egyszer külön megkértek, hogy fényképezzek az ő gépükkel, mikor a kisfiút körbe adták)
A szertartás után nagylánynak irány a szokásos, délutáni héber iskola.
 |
| Nem, nem a busszal.. ez csak épp utunkba akadt.. |
Estére pedig Apuka készített nekünk vacsorát. :)
10.06. – Szerda
..de nehéz az iskolatáska.. :)
Kriszti átjött, meggyertyázta a fülemet ismét..
Este a nagylányom iskolájában Őszi Fesztivált tartottak – teljesen olyan hangulata volt, mint egy búcsúnak/majálisnak/szüreti felvonulásnak, csak amerikai stílusban. :)
Volt fincsi kajcsi, rengeteg sütemény és édesség, jó zene, sok rohangáló gyerek.
Először éreztem igazán, hogy mennyire szomorú a tény – először voltam úgy ilyen rendezvényen, hogy a táncparketten a gyerekek táncoltak és buliztak, én pedig a szülőkkel együtt, a széléről néztem őket… Rémesen öreg vagyok….
10.07. – Péntek
A nagylányomnak nincs suli, itthon maradt velem.
Ikreknek öltöztünk, és irány a pláza, a szokásos sushis ebéd.. :)
Egy kis cipőpróbálgatás sem maradhatott el.. :)
Este, Anyuka a holnapi nagy vacsorát kezdte előkészíteni, ez a látvány fogadott:
10.08. – Szombat
Zsidó böjt van. Előző napi naplementétől a mai naplementéig semmit sem szabad enni. A víz az egyetlen megengedett. Hát, életemben először, kipróbáltam, hogy milyen is ez.. és együtt böjtöltem velük… :)
Valami kellett, hogy elterelje a figyelmemet az éhségről: elmentem Katával a Ross-ba rosszalkodni. :)
Aztán a plázába cipőket nézni…
Mire hazaértem, rengeteg kaja fogadott. Hamar neki is estünk, ünnepi keretek között persze.. :P
Rengeteget ettem, iszonyatosan finom volt minden!! A nagyszülők is átjöttek persze, és el voltak tőlem ragadtatva, hogy én is tartottam velük a böjtöt.. :)
A legújabb gyermekeim:
10.09. – Vasárnap
Katával és egy osztrák lánnyal elmentünk a Washington Zoo-ba.
Este a szülőkkel leültünk A Nagy Beszélgetésre – maradok? nem maradok?
Ők ugyebár mondták, már a nyári hazautam előtt, hogy szeretnék, ha maradnék, akár csak 6 hónapig is..
Rengeteget gondolkoztam rajta, és iszonyatosan nehéz döntés ez nekem. Imádok itt lenni, imádom őket, de ugyanakkor, hiányzik az otthonom, az ottani életem…
Leültünk a szülőkkel, kérdezték, hogy na akkor hogy döntöttem. Ott rögtön elkezdtek potyogni a könnyeim... alig tudtam beszélni, mert összeszorult a torkom.. szinte csak szavakat préseltem ki magamból... megmondtam nekik, hogy iszonyú nehéz döntés volt.. mert imádom őket, és imádok itt élni.. de ugyanakkor nagyon hiányzik minden és mindenki otthonról. - itt már annyira sírtam, hogy nem is tudtam tovább beszélni. Anyuka megölelt (ő is meghatódott).
Apuka ekkor átvette a szót, hogy mennyire szeretnek engem, és hogy ebből az egyik legszebb tulajdonságom, hogy milyen közeli kapcsolatom van a családommal, az otthonommal és hogy milyen büszkén beszélek mindig róluk, ezért is nagyon jó példaképnek tartanak a gyerekek számára. Nagyon sajnálják, hogy nem maradok, de teljesen megértik a döntésemet, és remélik, hogy a számomra helyes döntést tudtam meghozni.
Végig bőgtem az egészet, míg beszélt, csak bólogatni tudtam... és mondani, hogy remélem sejtik, hogy tényleg baromira nehéz döntés volt ez így nekem... mondták, hogy teljesen megértik..
Ekkor, hogy kicsit felocsúdjunk az érfelvágós hangulatból, elkezdtük bújni a papírokat, és kielemezni, hogy mennyi félreérthető dolog van benne.. hétfőn zárva lesz az iroda, ünnepnap miatt; ezért anyuka kedden fogja felhívni őket, hogy kitisztuljon egy pár infó, aztán már küldjük is a papírokat..
Elkezdtük nézni, hogy mikor repüljek haza (mert az iroda által vannak megadva konkrét lehetséges időpontok)- illetve, hogy mikor vannak januárban érkezési időpontok az új au pair számára..
Felajánlottam, hogy maradok míg az új au pair megérkezik... és betanítom 3-4 nap alatt.
Anyuka mondta, hogy nem tudja pontosan, hogy hogyan tervezem a nyaralásaimat, de ne aggódjak, az ő házuk az én otthonom is, nem fog kitessékelni akkor sem, ha már itt az új lány.. akkor, én felköltözök a vendégszobába, ő pedig az enyémbe.. de hogy, nyugodtan kalkuláljak úgy, hogy a nyaralásom előtt-után is innen/ide érkezem majd vissza.. bármeddig szívesen látnak..
Nézegettünk mindenféle infót.. aztán nagyölelés.
Nagy kő esett le a szívemről - főleg, hogy már vagy 2 hete húztuk ezt a dolgot..
Egyben örülök is, és iszonyatosan szomorú vagyok... de tudom/remélem, hogy tényleg ez volt a jó döntés... ezt úgyis csak 1-2 év múlva látom majd meg, mikor már távolabbról tudok visszatekinteni az időben..
Apuka ekkor átvette a szót, hogy mennyire szeretnek engem, és hogy ebből az egyik legszebb tulajdonságom, hogy milyen közeli kapcsolatom van a családommal, az otthonommal és hogy milyen büszkén beszélek mindig róluk, ezért is nagyon jó példaképnek tartanak a gyerekek számára. Nagyon sajnálják, hogy nem maradok, de teljesen megértik a döntésemet, és remélik, hogy a számomra helyes döntést tudtam meghozni.
Végig bőgtem az egészet, míg beszélt, csak bólogatni tudtam... és mondani, hogy remélem sejtik, hogy tényleg baromira nehéz döntés volt ez így nekem... mondták, hogy teljesen megértik..
Ekkor, hogy kicsit felocsúdjunk az érfelvágós hangulatból, elkezdtük bújni a papírokat, és kielemezni, hogy mennyi félreérthető dolog van benne.. hétfőn zárva lesz az iroda, ünnepnap miatt; ezért anyuka kedden fogja felhívni őket, hogy kitisztuljon egy pár infó, aztán már küldjük is a papírokat..
Elkezdtük nézni, hogy mikor repüljek haza (mert az iroda által vannak megadva konkrét lehetséges időpontok)- illetve, hogy mikor vannak januárban érkezési időpontok az új au pair számára..
Felajánlottam, hogy maradok míg az új au pair megérkezik... és betanítom 3-4 nap alatt.
Anyuka mondta, hogy nem tudja pontosan, hogy hogyan tervezem a nyaralásaimat, de ne aggódjak, az ő házuk az én otthonom is, nem fog kitessékelni akkor sem, ha már itt az új lány.. akkor, én felköltözök a vendégszobába, ő pedig az enyémbe.. de hogy, nyugodtan kalkuláljak úgy, hogy a nyaralásom előtt-után is innen/ide érkezem majd vissza.. bármeddig szívesen látnak..
Nézegettünk mindenféle infót.. aztán nagyölelés.
Nagy kő esett le a szívemről - főleg, hogy már vagy 2 hete húztuk ezt a dolgot..
Egyben örülök is, és iszonyatosan szomorú vagyok... de tudom/remélem, hogy tényleg ez volt a jó döntés... ezt úgyis csak 1-2 év múlva látom majd meg, mikor már távolabbról tudok visszatekinteni az időben..
10.10. – Hétfő
Apukával volt ebédrandevúnk a nagylánnyal, akinek ma sincs isije.
Délután a kislányokkal szépségszalonosat játszottunk, aminek első körében kifestettem a lábkörmeiket az új divattal: a repedős körömlakkal.
Aztán, mikor a szülők haza estek este, a gyerekek vendégül látták őket a szalonjukban – kis kézmasszázs, körömreszelés… minden, ami kell.. :)
10.12. – Szerda
Kisbarátra leltem a bejárati ajtónk előtt. :)
 |
| Gucci, az óriási, tüskés kukac. |
Este Anyukával minden papírt kitöltöttünk, amit kellett.
Csak, hogy tudjátok, mikor vége a programnak, millió költség rátok fog szakadni.
- repjegy támogatás (az induló és az érkezési városotokért is fizetnetek kell; ez nekem 336 dolláromba került)
- biztosítás: az utazó hónapotokat nem fedezi a biztosítás, ezért külön 120 dollárt kell fizetni, ha továbbra is az ügynökséggel akarjátok intéztetni. (én ezen kicsit felhúztam az agyam, kb. 5 perc alatt, online kötöttem egy biztosítást, a 24 ezer forint helyett kb. 8500-ért; ezt is elfogadja az iroda, csak be kell küldeni róla a papírokat)
- adóznotok kell az itt töltött évetek után, ami kb. 500-800 dollár között mozog.
- otthoni TB (kb. 64 ezer forint egy évre) – jelenleg ezt próbálom elkerülni, és igazoltatni, hogy ha itt biztosítva vagyok, és fizetnek utánam, miért kéne otthon is..
Tehát, úgy kalkuláljatok, hogy az évetek végére kb. 1500 dollárotok maradjon, amiből ezeket ki tudjátok fizetni…
 |
| Egy kis égési sérülés mindig jó.. |
10.13. – Csütörtök
10.14. – Péntek
Apuka elutazott ma reggel, csak vasárnap este jön haza.
Megkért, hogy legyek a személyi asszisztense, írt meghatalmazást is, meg mindent, ami kell – menjek el és vegyem meg neki, a mai napon megjelenő, legújabb iPhone 4S-t.
Mondtam, persze, szívesen. :)
 |
| Az asszisztens. :P |
Így hát elmentem, bemutattam a papírokat, a csávó lement hídba, hogy azta, micsoda profizmus.. kábé a lábujjaimat is körbe nyalták a boltban.. :)
Utána elmentem kaját venni.
Este elmentünk az Anyuka látogatóba-érkező, féltestvér húgával és a kislányokkal vacsorázni.
10.15. – Szombat
Helovíni jelmezvásárlás. :)
 |
| Le volt értékelve, nem is értjük miért...... |
Tűzoltó lettem. :)
Az egyik boltban majdnem összerosáltuk magunkat… (az utolsó csakis erős idegzetűeknek ajánlott)
Este vacsi anyukával és a lányokkal.
10.16. – Vasárnap
Krisztivel és Andival elmentünk műszempilla vadászatra, illetve segítettem nekik smink cuccok választásában is.
Délután elmentem a reptérre Apukáért, az ő apukájáért és egy barátjukért.. Mindenkit hazafuvaroztam.
 |
| Vacsi |
Este apuka kezembe nyomott egy ilyet:
 |
| Másnaposság megelőző italka. |
10.17. – Hétfő
Apuka elutazott Kínába egy hétre, üzleti útra.
Az a terv, hogy minden este szkájpolunk vele a gépemről. (kereken 12 óra az eltérés, szóval pont jól jön ki)
10.18. – Kedd
 |
| Igen, nagylányom nagyon szereti a garnélát.. |
10.20. – Csütörtök
A szokásos esti forgalom, mikor a kislányokkal hazafelé tartunk a gimnasztikaedzésükről.
Este Anyuka könyv klubban volt, mi pedig elmentünk a nagymamával vacsizni a kedvenc sushi éttermükbe.
10.21. – Péntek
Nincs isi a gyerekeimnek, jól megterveztük a napunkat.
 |
| Jó reggelt! |
A reggeli indulásnál ez a látvány fogad minket: a szembe szomszédnál lemetszik a veszélyes fát.
Elmentünk kocsit mosatni, hogy Flexinek is legyen egy jó napja. :)
Utána elmentünk étel bevásárlásra, aztán a plázba ebédelni.
Onnan irány a tökország, vettünk 3 tököt helovínra. Hazaértünk, átöltözünk, kivájtam mind a három tököt, és elkezdtünk rajtuk dolgozni.
 |
| Mire hazaértünk, már készen is voltak. |
Anyuka hazajött délután és elvitte a lányokat influenza elleni oltásra, aztán ledobta őket nekem otthon.
Megnéztük a Jégkorszak 1-et.
Aztán Anyuka hozott haza thai kajcsit.
10.22. – Szombat
Katával és két másik lánnyal beterveztünk egy nemzeti parkos kirándulást. Ez sajnos elmaradt, mert Katának a reggel hivatalos ügyintézése elhúzódott…
Így végül a kedvenc helyemre mentünk, kettesben: Great Falls.
 |
| A titkos helyem.. |
 |
| Szabadítsatok ki!! |
 |
| Mú-mú-mú |
Gyönyörű volt, mint mindig. :)
Este megcsináltam Anyuka sminkjét (nincs kép, mert rohannia kellett), mert ment szülinapi buliba.
A gyerkőcök filmet néztek, amíg én a másnapi iskolámra a házit csináltam
10.23. – Vasárnap
Reggel 9-kor indultam otthonról, délután 5:15re értem haza. Egész nap: suli, suli, suli.
Ugyan oda járok, ahol a Bostonos kurzust végeztem: George Mason University.
New York-ról tanulunk, a végén pedig el is utazunk oda.
Szerencsére másik tanárt kaptam, mint múltkor.. egy tök jó fej, fiatal, fekete tanár bácsit. :)
Isi után hazadobtam a két új, mexicói ismerőst. :)
Mire hazaértem, semmihez nem volt erőm.. kajáltam, megfürödtem, tévéztem, és zavarbaejtően korán már aludtam is..
