03. 02.-03. 08.

Először is, az NBA 2. felvonása:

NBA - 2. rész from Funny Fanni on Vimeo.

2011. 03. 02. – Szerda

Csodálatos, vakító napsütés. Meleg van!!

A délelőtti edzés után, mikor leültem volna ebédelni, a takarító lányok épp azt a részleget takarították, úgyhogy fogtam a kis tonhalas, pulykamelles szendvicsemet meg a kutyát és kiültem a teraszra. A kutya miatt nagyon hálásak voltak nekem a cleanning ladiek, ugyanis rettegnek tőle, ő meg, mint egy őrült rohan feléjük, ugat, vicsorog, a hátán áll a szőr.. Nem csodálom, hogy félnek tőle. :)

Egy gyors manikűr és egy-két szkájp hívás után vissza a munkához.

Este anyuka főzte a vacsit, nagyon cukin rákészült az egészre, így majdnem egy órával később került csak az étel az asztalra, mint szokott.. :) Fajitas volt, azaz magyarán tortilla/burito.. Csirke cici paprikákkal vegyítve, bab, sajt, rizs, guakamóle, tejföl és persze a tortillák. Fincsi volt, de miután megettem úgy elkezdett fájni a hasam, hogy azt hittem, hogy helyben kijön minden fent vagy lent.. Összekaptam magam, aztán irány a magyar csajtalálkozó.

Lesz áprilisban egy Cultural Fair, ami lényegében nemzetek találkozója, ahol rengeteg ország képviselteti magát kis asztalokkal, képekkel, ételekkel, táncokkal, stbstb.. Így hát, a környéken élő lányokkal gondoltuk, hogy összeülünk az első ötletbörzénkre. Attól függetlenül, hogy nem leszek itthon akkor (Bostonban leszek azon a hétvégén), gondoltam, akár hasznos is lehetek számukra..

A Barnes&Nobles-ban találkoztunk, ami egy gigantikus könyvesbolt, kávézó résszel. Beültünk oda és jól elbeszélgettük az időt.. Mondanom sem kell, hogy egy szó nem esett a témáról, ami miatt találkoztunk.. :) De hát, ez van, ha 5 magyar lány összejön Amerikában, csak jár a szájuk.. :)

2011. 03. 03. – Csütörtök

Már az NBA napján megbeszéltük Nicole-lal, hogy valamilyen úton-módon megháláljuk neki a jegyeket.. És persze mi másnak örülne az apuka, mint valami fincsi hungarikumnak?! Hát akkor legyen mondjuk túrógombóc, hisz az ugyebár tök egyszerű…..

Nicole elment megvenni az alapanyagokat, én végig a fülén lógtam a telefon másik oldalán, próbáltam segíteni, már amennyire tudtam.. Csak szólok, bárkinek, aki magyar kaját tervez főzni: nagyon-nagyon nehéz a helyes hozzávalókra rálelni itt kint!

Megjött a kishölgy, kipakolta, amiket vett.

Első probléma: a zsemlemorzsa olaszos ízesítésű, ergó bazsalikomos, oregános kis finomság.

A túró félig folyékony halmazállapotú, nem olyan, mint otthon! Egyszerűen nem lehet normális túrót találni..

Elkezdtük összekeverni a hozzávalókat egy netes recept alapján – senki ne tegye!

Közben felhívtam a szülőegységeimet szkájpon, elújságoltam nekik, hogy borzasztóan fest a trutyi.. elmondtam mi került bele, hát, elborzadtak. :D Próbáltuk menteni a menthetőt, és követni anyukám mentő utasításait..

Mivel ugye zsemlemorzsánk nem volt, megszárítottam egy pár bagelt a sütőben, aztán a turmix gépben ledarált. Zseniális. Köszi, Papi.

Aztán elkezdtük kifőzni a gombócokat: teljes katasztrófa. Az első darabok 165 millió kicsiny cafatra estek szét.. szép sorjában sűrítettünk a trutyin, így már nem estek szét.. de a gombóc formához még mindig semmi közük sem volt.

Az első prototípusokat megkóstoltuk.. nem repestünk az örömtől..

Bekevertem a tejfölt, hátha az majd segít. Így is lett. Mérhetetlenül sokat dobott a túrógombócon a 4 evőkanálnyi cukros tejföl.. :D

Kb. 15 gombóc elkészítése után úgy döntöttünk, nincs értelme folytatni. Teljesen fölöslegesen főznénk ki a maradék fél kiló túró trutyit.. úgyse enné meg senki.

Eltakarítottuk a szennyet.. a jó sok szennyet..

Készült képeslap is, gyerekdíszítéssel.

Mindent be a hűtőbe, aztán heló.

A szülők csak késő este értek haza, így nem is vették észre a hűtőben rejtőző golyobisokat..

2011. 03. 04. – Péntek

A kocsikulcsom mellett egy kis levél fogadott reggel. „Későn értünk haza, így nem vettük észre a csodálatos meglepetésedet, egészen ma reggelig. Alig várjuk, hogy este megkóstoljuk a nagyon gusztán kinéző finomságot. Mindketten nagyon köszönjük, hogy ilyen szuper édes és figyelmes vagy. Te vagy a legjobb.”

Persze, ez jól megmelengette a kicsi szívemet.. és egyben örültem is, hogy még nem kóstolták meg.. akkor biztos, hogy nem kaptam volna ilyen cuki levelet. :)

A kislánnyal az isije után elmentünk a mallba ebédelni. Megkérdezte az eladó, hogy ő az első gyerekem-e?!.. Ilyen és ehhez hasonló beszólásokat gyakran kapok..

Este egy nívós kínai étteremből rendeltünk vacsit. Érdekesség, hogy itt a legtöbb étteremnél nincs házhoz szállítás, ezért apuka elment felvenni a kaját. Anyuka mondta neki, hogy ott nem

lehet parkolni.. Apuka mondta, majd megoldja..

Körülbelül fél óra múlva csöngött a telefon, menjünk érte, mert eltűnt a kocsija. A) ellopták B) elvontatták

Anyuka elment a kajáért, haza jött, mondta, hogy apuka épp intézi a kocsija visszaszerzését, mivel elvontatták.. mivel olyan helyen parkolt, ahol nem lett volna szabad..

Így ez a vacsora igencsak drága mulatságnak bizonyult.

2011. 03. 05. – Szombat

Döglés.

2011. 03. 06. – Vasárnap

Az első iskola napom. Nagyon nem volt hozzá kedvem.. Már rögtön az első órára beszámolót kellett készíteni.. Én a Boston Nemzeti Történelmi Park-ot kaptam.

Ezen a napon egy újabb amerikai államot is megjártam, mivel az isim Virginia államban van, George Mason University.

Teljesen más az az állam, a házak olyanok, mint a filmekben.. Minden háznak a tornácán hintaszékek, és egyéb ülő garnitúrák. Nagyon kis cuki, vidékies stílus.

A sulihoz időben odaértem, de a parkolással elment vagy 20 percem.. Az utcán csak 2 órán keresztül lehet parkolni, azt is pénzért.. Így kerestem valamit, aminek van parkolója. Először egy tánciskolához álltam be, de ott volt, hogy magán parkoló, és a hét mindennapjának 24 órájában elvontatják az idegen kocsikat.. A pénteki eset után ezt nem szerettem volna. Ezért átálltam egy Giant parkolójába (élelmiszerüzlet), de ott is ki volt írva, hogy csakis a vásárlók és csakis 2 órán keresztül parkolhatnak. Előzőleg megkérdeztem anyukát, hogy ebből lehet-e gond.. Azt mondta, parkolhatok szerinte ott. Így kicsit aggódva ugyan, de ott hagytam a kicsi Flexikét.

Beértem az isibe, a terembe, leültem. Kb. húszan vagyunk az osztályban a világ minden tájáról, természetesen mindenki au pair.

Lezajlottak az előadások, mindenki más témáról beszélt. Persze csakis Bostonnal kapcsolatban.

Aztán ebédszünet, amiben egy igen érdekes jelenséget véltem felfedezni:

Unisex slozi.

Aztán megnéztük a „Glory” című filmet, mindenkinek ajánlom.

A mellettem ülő brazil csajtól már kicsit viszketett a tenyerem, buzi hangosan hallgatta a zenéjét a film közben, már mindenki hátra-hátra nézett.. Megböktem, hogy tudassam vele: jóóócskán hangosabb a zenéje, mint hiszi.. Elkezdett kacarászni, majd mondta, hogy nem bírja az ilyen filmeket és kiment a teremből.

A suliból kijövett szakadt az eső, de valami hihetetlenül nagyon. Az 5 perces séta alatt a kocsiig, kb. bugyiig eláztam, pedig volt esernyőm. Ja igen, a kocsi megvolt, nem vitték el. Köszi!

Haza vezettem, szakadt az eső, csináltam is róla pár videót..

Eeesik az eeesőő from Funny Fanni on Vimeo.

2011. 03. 07. – Hétfő

Már régóta le akartam fényképezni. :)

Gyönyörű időnk volt, ezért a kisasszonnyal és az ebbel kint vígadtunk az udvaron isi után.

Délután összeraktam a nagylány egyik új micsodáját. Lényegében kivetíti a gép a kiválasztott ruhákról a képet egy papírra, te pedig lemásolod, mármint, átrajzolod a vonalakat..

Közben kihegyeztem egy pár zsírkrétát is. :)

Este nagyon kis fincsi menüt raktam össze. Mindkét kishölgy falta be ezerrel. Garnéla, zöldség köret, párolt borsó (héjastul).

2011. 03. 08. – Kedd

Délután, az isiből haza jövet, az utcánkba kanyarodtam be épp, mikor egy egész őz család pislogott rám. Satufék. Hol a fényképezőm?!..

Nagyon aranyosak voltak!! :)

Őzikék az utcánkban from Funny Fanni on Vimeo.

See you soon!! :)