Már nagyon vártam ezt a hétvégét. Újra találkozni rokonokkal, barátokkal és kedves, régi ismerősökkel.
Egy kis infó: 2007 teljes nyarát Niagara Falls-on töltöttem, a nagynénéméknél laktam. Nekik köszönhetően egy nagyon klassz, 10 napos tánctáborba is eljutottam: Cifra tábor. Ez egy olyan, magyar hagyományokat ápoló tánctábor, ahová Canadából és Amerikából is érkeznek gyerekek/fiatalok, csak azért, hogy néptáncolhassanak. :)
Rengeteg, ott megismert emberrel a mai napig is jó kapcsolatot ápolok, többjük már meg is látogatott anno Magyarországon illetve nemrég itt, Amerikában is.
07.22. – Péntek
Este a család elvitt vacsizni, utána pedig ki a Union Stationre (a vonatállomás DC-ben). Ott a kislány nekirohant egy kukának, azonnal pukli is nőtt a kis fején… Ezért csak pikk-pakk vettünk fagyit, és ők már mentek is haza, mert a kisasszony eléggé elszontyolodott..
Jómagam lecsücsiztem a váróterembe, ahol igen hamar beszélgetésbe is kezdtünk a mellettem ülő fiatalemberrel. Körülbelül egy órát vártunk, aztán hívták az utasokat a beszálláshoz. Feljutottunk, leültünk, nagy volt az öröm, hogy mindjárt indulunk. Ekkor beszóltak a hangosbemondón, hogy kis probléma akadt, de mindjárt megoldják.. Ez a „kis probléma” a motor elromlását takarta, amit ki kellett cserélniük.. Egy óra 35 percig álltunk, légkondi nélkül (az ablakok nem nyithatók) – kinti hőmérséklet kb. 38-39°C. Igazán kellemes.. ;)
Na mindegy, írtam Matyinak (ex-táncpárom a Cifrából), hogy kések.. A 3 órás vonatút után hajnali egyre értem New Jersey-be, ahol ő felvett. Onnan 40 percet autókáztunk az ő városukig, ahol mondta Matyi, hogy van még egy meglepetése nekem, mielőtt haza megyünk: elvitt a tűzoltóságra. :) Mivel ő tűzoltó és tudja, hogy én mennyire szerelmes vagyok a tűzoltókba (az egyetlen férfitípus, aki ha hozzám szól, köpni-nyelni nem tudok). Ott körbevezetett, mindent megnézhettem, be is ülhettem a nagy tűzoltóautókba. :) Iszonyatosan nagy élmény volt!! :)
Kb. hajnali fél 3 körül értünk haza hozzájuk, ahonnan nagyjából rögtön is indultunk, az egész családdal karöltve.. 10óra 50 körül értünk az USA-Canada határra. (semmit nem aludtam.. hárman ültünk a kocsi hátsó ülésén – teljesen lehetetlen volt számomra az elalvás)
A határon bizony fent akadtunk – Matyi apukája 15 évvel ezelőtt csak jogosítványt vitt magával, útlevelet nem, ezért anno visszafordították. Ez még mindig benne van ugyebár a számítógépes rendszerben, ezért minket félre hívtak. Le kellett parkolni a kocsit és bemenni a bevándorlási osztályra.
Ott nagyjából 1 órát elvettek az életünkből úgy, hogy semmi értelme nem volt! Sorra kerültünk, a nő 10 percig nézte az útleveleinket, meg csekkolta a számítógépben, hogy mizu, majd közölte, hogy „oké, mehetnek”. Köszi…
Emiatt a tortúra miatt lekéstük a reggeli műsort, csak ebédre értünk oda – ekkora már délután 2 körül lehetett.
Nagy ölelkezések, nagy öröm – újralátni embereket négy év után. :)
Gyorsan belerázódtam ismét a tábori életérzésbe – nincs idő sz*rakodni.. :)
Két kisasszonnyal el is zúztunk gyorsan a Tim Hortonsba (kanadai Dunkin donuts körülbelül) jegeskávéért (ekkor már, közel 34 órája fent voltam, kellett a koffein). Jegeskávé előtt még egy redbull is lecsúszott.. Hello Koffeinmámor 2011! :)
A kocsiban csak két ülés volt hármunkra, ezért ölben ülős módszert alkalmaztunk – Ne próbáljátok ki otthon, gyerekek!!
Délután 3-4 körül kezdődött a nagy gála műsor, amire épp időben vissza is értünk a sok-sok kávéval.
A tábor 20. évfordulója miatt, egy jó nagy műsort hoztak össze ebben az évben. (mikor odaértünk, kérdezték tőlünk is, akarunk-e táncolni, mondtam, hogy köszi, ezt most kihagynám, lévén, hogy azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány..)
A műsor után süti.
Utána kiugrottunk egy páran a likőr store-ba, bódítóléért.
Gulyás volt vacsorára.
Aztán már kezdődött is az „alapozás”, éneklés és mulatozás.
Nagynénimmel gyorsan hazaugrottunk hozzájuk, hoztunk utánpótlás szörpikét.. :) Mire visszaértünk, már a táncház is megkezdődött.
Este 7-től hajnali 4-ig tánc, tánc és tánc. Úgy izzadtunk, mint a lovak. Rengeteget nevettünk és hülyéskedtünk. Jóóóó sokat táncoltunk (kizárólag néptánc, élő zenével).
Hajnali 4-kor elmentünk aludni Rayna barátnőmmel, 7-kor pedig már keltünk is, hogy le tudjunk zuhanyozni.
Reggeli: francia pirítós és kanadai bacon. Nyammnyammnyamm.
Táborbontás. Könnyes búcsú – de nem kell aggódni, jövőre is jövünk. :)
A délutánt a nagynénéméknél töltöttük. Kivittük Rayna-t a buszhoz. Utána elmentünk gyorsan, hogy egy pár képet lőjünk a Niagaránál meg a kaszinónál – lényegében, csak miattatok (nekem már vagy millió képem van róla 2007-ből).
Utána kajavásárlás, este grillezés.
Este 9:40 körül indultunk a buszmegállómhoz, Buffaloba – amerikai oldal.
A határon semmi gond nem volt persze. Pár kérdés, aztán már mehettünk is..
Nagyon hamar odaértünk, ezért mondtam a rokonoknak, menjenek csak haza, tudok várni egyedül is.
Így is lett. Egy óra és 30 perc várakozást követően az emberek elkezdtek felsorakozni a Washingtonba menő busz megállójánál. Én is így tettem… Ekkor volt este 11:30 (vasárnap).
A busz meg is érkezett hajnali 2:35-kor (hétfő)… addig ott álltunk, senki nem tudott semmit, mi van, van busz, nincs busz, hogy jutunk haza?!?!?!?!...
Megjött, felszálltam, leültem egy nőci mellé (teljesen tele volt a busz). Olyan 11:40 körül értem DC-be, Kriszti jött ki elém – szegénykém eltévedt az úton, mert nem volt GPS-e.. Eldobott hazáig, pár órát itthon voltam, aztán már mentem is a gyerekemért. (ekkor már teljesen zombi fejem volt. 4 nap, 3 óra tenti…. kicsit fárasztó)
Ilyen jó hétvégét, el sem tudom mondani, hogy mennyire jól éreztem magam!!!! Már szervezem is a következő utat vissza, megint Canadába!! :) Imádok ott lenni!!
Közben képeket nem raktam fel, itt a videó (nagy ablakban élvezhetőbb), abból az egész hangulat átjön – remélem.
Millió puszi!!
de jóó ez a videó! :)
VálaszTörlésNekem abszolút átjön, elképesztő jó a videó! ;)
VálaszTörlésEgész klassz, de nem jött át belőle az utazás körüli bonyodalmak sokasága. Nem kell fényezni az amerikai mindennapokat! Aki h...e, az ott is h...e.
VálaszTörlésKár, hogy a táborban csak ilyen kevés időt tudtál tölteni.
Cupp-cupp: Papi
(50830)
Kedves Fanni,
VálaszTörléseddig még nem kommenteltem Neked, pedig régóta olvasom a blogodat. De most eljött az idő :)
Egyszerűen annyira laza volt a video-d vége a Csík Zenekarral és a kígyókkal, hogy behaltam neki :)
További szép nyarat,
Magdi
4 nap, 3 óra alvás?? Csoda hogy élsz még :-) Én is néptáncoltam 9 évig. A legjobb: néptáncos emberekkel főzőcskézni, táncházazni, iszogatni, bulizni!!! :-) És mindezt külföldön, ahol még jobban eső lehet magyarokkal találkozni... szuper lehetett =) További minden jót!
VálaszTörlésLili
Húúú de szuper!!!
VálaszTörlés