Hétvége (01.22.-23.)

2011. 01. 22. – Szombat

Gondolom, ki vagytok már éhezve a szaftosabbnál szaftosabb sztorikra. Hát, mit ne mondjak, kb. semmi nem történt ma.. Hiszen hétvége van, nekem ezek pihi napok.. Így reggel kiélveztem, hogy nem kell X időpontban felkelnem (mindettől függetlenül nagyjából pont ugyanakkor ébredtem, mint hétköznap, de legalább a feelingje megvolt, hogy mégiscsak hétvége van..).

Elmentünk apukával és a lányokkal, bankszámlát nyitni. Anyuka szemésznél volt.

Mit ne mondjak, engem ilyen kedvesen, ennyire körültekintőn még soha életemben nem kezeltek, mint ügyfelet. Egy fekete hölgy volt, akihez kerültem. Leültünk mindannyian, apuka elmondta, hogy mi kéne nekem, majd mondta, hogy akkor ők most magunkra is hagynak minket.. leültek kint, a várórészben (persze miután mindkét kisasszony lenyúlt egy-egy nyalókát).

A néni annyira kedves volt, hogy eleinte nem is értettem, hogy most mi van.. Egy au pair vagyok, havonta nem lesz nagyobb a számla egyenlegem, mint 1000 dollár; nem fogok befektetni; nem fogok semmiféle díjat fizetni a számla ügyében (a számlanyitástól kezdve, a pénzkezelésig: minden ingyen van, egy fityingembe nem kerül, hogy ez a bank kezeli majd a pénzemet egy éven át).. Mindenezek ellenére nagyon kedves volt, nagyon udvarias, érdeklődő. Ilyen ügyintézés kéne mindenhol a világon! Közben néha elsétált mellettünk másik ügyintéző is, odaköszönt, megkérdezte: hogy vagyok?!.. Komolyan kezdtem magam nagyon jól érezni. :)

Közben megérkezett anyuka is, leült ő is kint.

A procedúra végén behívta őket is a néni, mert alá kellett írniuk egy pár papírt, mint az alkalmazóim.

Közben apuka és a nagylány elmentek. Maradt anyuka, picilány és én.

Végeztünk mindennel, nagyon kedvesen elköszönt a néni, én meg nagy vigyorral távoztam. :)

Utána átmentünk a mall-ba (pláza), benéztünk egy pár boltba, anyuka vett egy pár smink cuclit. Nagyon klassz az a hely, csúnyán el fogom ott költeni a pénzemet..  :)

Többek között, bementünk egy puccos boltba, a kicsinek nézni valami rucit.. mikor megláttam az árakat, azt hittem lehidalok.. Mondjuk, a bolt dizájnjából is gondolhattam volna, hogy nem olcsó a hely..

Aztán átmentünk egy másikba, az már jóval „emberibb” áron kínálta a portékáit. Itt se és ott se vettünk végül semmit.. de eltöltöttünk velük jóóóó sok időt.

Aztán leültünk enni, a kislány kedvenc kajáldájánál, „Csirkéző” = minden ami csirke, minden formában. Lehet, hogy ezt majd még felülbírálom, de egyelőre teljes, nyugodt szívvel kijelenthetem: Én ilyen finom ’hamburgert’ még soha életembe nem ettem. A hús vastag volt és finom, a buci puha volt, kalácstészta jellegű, jóó sok zöldség benne. Valami mennyei volt!!! (Természetesen persze, most először otthon hagytam a fényképezőt, így nincs róla kép, de majd még biztos eszem ott, és akkor bepótolom, ígérem!) A sültkrumpliról már nem is beszélve, amit hozzá adtak.. Nyamm-nyamm-nyamm

Ezek után berongyoltunk egy cukorka boltba, ahol a kislány választott magának sok-sok fini cukit, az anyuka pedig összegyűjtött a nagyobbik lánynak is.

Irány haza!

Ők rá egy órára mentek kosár meccsre, mondták, hogy nyugodtan maradjak és pihenjek (elvégre ’szabadnapom’ van), de mehetek velük is, ha szeretnék. A maradást választottam, picit egyedül, CSEND-ben.. mennyei-mennyei!

Haza jöttek, apuka összedobott egy gyors vacsit nekünk – mivel ő és anyuka épp készülődtek elmenni, randizni.

Elég nyögve nyelősen ment a döntés, hogy hová menjenek.. de végül megegyeztek, elköszöntek és már mentek is.

Rá fél órával vittem is fel a picit, aki már alvásra kész állapotban volt, így csak felkísértem, betakartam, lekapcsoltam a lámpáját és becsuktam az ajtaját.

9-kor, azaz egy újabb fél órával később a nagylányon volt a sor: szöveg ugyanaz, mint a kicsi esetében.

Ezek után lementem a nappaliba, megnéztem az Amerikai pite második felét, épp az ment a tv-ben, azután lecammogtam tentizni. Pont mikor leértem, hallottam a garázsajtót, megjöttek a szülők, így mehetek is aludni..

2011. 01. 23. – Vasárnap

A reggel nyugiban telt ismét. Mikor felmentem reggelizni, és elhaladtam a konditerem előtt, épp nagy edzés volt, mert jár hozzájuk hétvégente edző, aki jól megizzasztja őket. :) Én meg fent, tömtem magamba a reggelimet. mu-ha-ha-ha

Kora délután apuk elment a kislánnyal a teniszórájára, mi -„nagylányok”- pedig átmentünk Georgetownba. Ez Washington D.C. egy másik „külkerülete”, „elővárosa”, „városrésze”.. nevezhetitek, ahogy akarjátok.. :) Leparkoltuk a kocsit, és lábainkat használva derítettük fel a shopping utcát, ami jóóóóóó hosszú és millió meg egy bolt és étterem van rajta. Bementünk egy muffinozós helyre, ettem egy muffint, ami annyira betelített, hogy később nem is ebédeltem.. annyira „nehéz” volt, hogy csak na.. de nagyon fini :)

Georgetown

Utána benéztünk egy ruci boltba, nézni valamit a nagylánynak. Nem tetszett neki semmi, de mondta, hogy akar valamit! Az anyuka mondta, hogy ez bizony így nehéz lesz, végül nem vett neki semmit.. ezen úgy megsértődött a leányzó, hogy hazáig egy szót sem szólt. Az anyuka meg is jegyezte, hogy születése óta, még sosem hallotta ennyi ideig ’kussolni’. Képzelhetitek.. :)

Haza jöttünk, és rá 2 percre meg is jött a counselorom, a helyi ’gondviselőm’, aki az érdekeimet képviseli, ha bármi gondom van.

Elmondta ugyanazokat az infókat, amiket már milliószor elmondtak, de ettől függetlenül nagyon kedves volt, kicsit ugyan szeleburdi, és szétszórt, de kedves. Kérdezte van-e valamelyik félnek gondja, baja, amiről szeretne négyszemközt beszélni, mondtuk: nincs.  Rá is vágták a szülők kuncogva: „Mi egy nagy és boldog család vagyunk.” Ezek után aláírtuk a szerződést, mely a program feltételeit tartalmazza. Aztán csókolom.

Utána leültünk a szülőkkel, megbeszélni, mikor lesznek az évben fix nyaralások vagy ilyesmik.. Mondták, hogy készüljek fel lelkileg, hogy több szabadidőm/szabadságom lesz, mint amit a program minimumként előír..

Valószínűleg márciusban megyek velük egy hétre Floridába, decemberben Mexikóba. Év közben lehet elugrunk Californiába, mivel ott él az anyuka öccse, akinek nemsokára új babája fog születni, így meglátogatjuk őket. Augusztus végén lesz a két hetes fizetett szabadságom, stbstb..

Iszonyú szerencsém van, hogy ehhez a családhoz kerültem, most már egyre jobban és jobban így gondolom!! Nagyon kedvesek, ’lazák’ és viccesek. Minden au pair ilyen host családról álmodik, ebben biztos vagyok. :)

Ezután jött a nagyon fini vacsi-vacsi!

Na most már megyek aludni, holnap kelni kell, viszem a kicsit isibe.. A nagylánynak nincs holnap suli, így ő itthon lesz velem egésznap.. Majd kitalálunk valami progit..

Csóközön

u.i.:

Többen kérdeztétek milyen messze van az isi, és hogyhogy ilyen erdős tájakon vezet az út. Nos, itt alapból is rengeteg a fa, mindenfelé. Valamint, az ’iskola zóna’, ahová járnak (külön suliba ugyan, de ugyanarra), a városon kívül van.. egy zöld környezetben, végülis a „semmi közepén”.. Nincs olyan messze, kocsival a nagylányé olyan 7 percnyire van, a kicsié pedig mondjuk úgy 13-15 percnyire.