Szia Washington D.C.! :)

Január 13, csütörtök.

Az éjszaka borzasztóan telt.. a columbiai szobatárs 2-3 körül esett be a szobába.. illetve csak próbált volna, nem tudta kinyitni az ajtót.. nem volt túlságosan a helyzet magaslatán, így az új zealandi lány beengedte, miután megunta, hogy ajtókapargatást hallgatunk..

Hangos WC-használat, függönyhúzogatás (hajnali fél háromkor?!) és közel 10 perces takarózási procedúra után, végre lefeküdt aludni.. A show közel egy órán keresztül tartott, az ajtó csiszatolástól és az elcsendesedésig, de mind ez nem volt elég..

Reggel 05:07-kor csöngött a mobilja, melyet közel másfél perces tanakodás után kinyomott.. 05:56kor felkelt, és elkezdte összepakolni a bőröndjeit, mindezt a telefon fényével megvilágítva.. 06:18 körül elment zuhanyozni. A cég által kért ébresztő 06:30-kor volt. Igen, ő egy kicsit korábban elintézte nekünk ezt.. ;)

Gondolom, nem kell mondanom, reggel nagyon fáradtan és nyűgösen keltünk fel Larával, az új zealandi lánnyal. Utólag kielemeztük a szituációt, és megállapítottuk, hogy na ezzzz kultúr sokk. Nem Amerika okozza nekünk, hanem a különböző nemzetiségű au pairek..

Annyira „megviselt” az éjszaka, és az elmúlt pár, igencsak telezsúfolt nap, hogy nem tudtam ránézni sem a reggelire..

8-kor kezdődött a legutolsó előadás, tartott egészen 2-ig, közben egy egy órás ebédszünettel.

2-kor mindenkit tovább irányítottak, amerre kellett: reptér, vonatállomás vagy hotel előcsarnok, attól függően, hogy a családjához hogyan jut el.. Rozi és én vonatosak voltunk, így búcsút vettünk a mi kicsi Zsófinktól, és irány a Stamford-i vonatállomás.

Stamford-i vonatállomás

Vártunk kb. 2 órát, a vonat még késett plusz 20 percet.. Felszálltunk, bazi sok csomaggal, és belesüppedtünk az ülésekbe.

A 95 lányból közel 20-an utaztunk ezzel a vonattal, két különböző kocsiban.

Az út elején még olyan színes (holland, svéd, mexicói, boszniai, új zealandi, olasz, skót, magyar) kis csapatunk szépen lemorzsolódott, ahogy északról dél felé tartottunk.

D.C.-be a mexicói, boszniai, új zealndi és svéd leányzó tartott velem. Késve ugyan, de megérkeztünk, vééégre!!

A host szüleim egy, a kislányok által készített, névtáblával vártak. Nagyon kedvesek, mosolygósak, közvetlenek voltak. Ettől a pillanattól mindenki retteg, hogy hogy köszönjön (puszi/ölelés/kézfogás), mit mondjon.. Esetünkben ez szerencsére egyáltalán nem volt kínos, rögtön megtaláltuk a közös hangot. Az apuka felkapta a bőröndöm, és megjegyezte, hogy még életében nem cipelt ennyi nehéz táskát. (Itt megjegyezném, hogy a szálloda elhagyásakor, a sofőr, aki bepakolta a cuccainkat a kocsiba, szintén azt mondta: „Atyaúristen, ez iszonyú nehéz!”. Gondoljatok bele, milyen volt nekem ezzel a New York-i reptéren „kirándulni”..)

A parkoló házban egy gyönyörű BMW várt minket, nem akartam látványosan kezelni a helyzetet, de mikor behuppantam a bőrülésbe, bevallom kicsit elolvadtam.. J

Nagyon kedvesek voltak, direkt úgy jöttünk hazafelé, hogy keresztülvigyenek a városon, minden nevezetességet lássak. Így is lett. A Kapitóliumtól kezdve a Fehér házig minden megvolt. J

Rengeteget beszélgettünk út közben, főleg az apukával, hiszen ő nem nagyon tudott rólam semmit, és én sem róla.. Korábban minden au pair ügyet az anyuka intézett..

Megérkeztünk a szomszédságba, ahol lakni fogok. Rengeteg a nagy, magas fa errefelé.

Megpillantottam a házat, itt megjegyezném, hogy közel háromszor akkor, mint amekkorának a képeken tűnt.. Gyönyörű szép volt, ki volt világítva esti díszkivilágítással.. Felhajtottunk a kocsibejárón, az apuka szavait idézem: „Welcome home!”.

Elhajtottunk a nagyi kocsija mellett, ami mellett az én, teljesen vadonatúj, tütükém is parkolt. Végül Ford Flexet vettek nekem. J

Beálltunk a garázsba, az anyuka kocsija mellé, amit pénteken le is cserélünk, kap egy újat. J

A garázson át bejutottunk a házba. Ismétlem: hatalmas. Találkoztam a nagyival, ő vigyázott a gyerekekre, míg a szülők értem jöttek. A nagyi nagyija magyar volt, így rögtön el is mesélt egy pár sztorit, és megmutatta a magyar nyelvtudását. J Emiatt a családi szál miatt is, kért meg az apuka, hogy majd ha lehet, szívesen kóstolna magyar ételt. Megígértem neki, hogy majd igyekszem.. J

Körbe vezettek a házban. Nem győzöm hangsúlyozni: hatalmas. Szépen, ízlésesen van berendezve. Hálisten semmi giccs nincs benne, inkább modern „stílusúnak” kategorizálnám be..

A kutyus, Stella, nem nagyon kedvel egyelőre. Azt mondják, idő kell neki, míg megszok valakit. Ugat mérgesen, de nem harap.. 11 éves lesz nemsokára, így érthető, hogy miért ilyen kis zsémbes öregasszony.. J

Felosontunk a lányokhoz is, aludtak, mint a bunda.. Nagyon édes szobácskája van mindkettőjüknek!!

Ezután gyorsan beállítottuk, hogy tudjak kapcsolódni a WiFi-jükhöz, és elköszöntünk.. Nem volt éhes, így irány a szobám, ami lent van, fél szinten a föld és a felszín között. Van ablak, még mielőtt pánik törne ki!! J Nagyon komfortos, nagyon stílusos. Van két gardróbom is, hűtöm és saját fürdőm. Ez a rész is kipipálva!

Az anyuka holnap itthon marad és a kisebbik lányka is, mert ma hőemelkedése volt.. Így holnap átveszünk sok-sok dolgot, a telefontól kezdve a mosógépig.. Addig alszom, amíg jól esik, aztán felmegyek, és minél több dolgot megpróbálok megjegyezni. J

Izgalmas következő pár napnak nézünk elébe!! J

Puszi

(A képeket megpróbálom minél hamarabb felrakni, addigis lessétek a videót J )