02. 21-23.

2011. 02. 21. – Hétfő

A kisasszonyoknak nincs ma isi – Presidents’ Day (azaz Elnökök Napja). Ez kb. olyan, mint nekünk az aradi vértanuk napja, csak fordítottak az érzések: nem szomorkodás van, hanem boldogság.

Anyuka itthonról dolgozik

Egésznap játék, tévé, kajcsi, sikítozás, sírás-nevetés – csak a szokásos.

Vacsira anyuka összerittyentett egy kis paris, garnélás tésztát és salit.

Apuka is betoppant. Hozott cserkészlányok által árult sütit – igen, mint a TV-ben.

Az egyik félét megkostiztam helyben.

Tentííííííííí.

2011. 02. 22. – Kedd

Reggel az iskolák késleltetve kezdődtek (10 és 10:30), mivel leesett körülbelül másfél centi hónak sem nevezhető hó.

Iszonyatos dugó volt.

Hogy miért? Ezért:

Nagy hűhó, semmiért..

Este, mikor haza értünk a nagylány hip-hop próbájáról, rögtön neki is láttunk a vacsi készítésnek. Gondoltam lefoglalja majd őket, ha pizzát „díszítenek”. Nagyon jól gondoltam.. Mindent előkészítettünk, én felvágtam, amiket fel kellett, ők közben lopkodták az extra feltéteket, aztán megkezdtük a díszítést. A végeredmény: két mennyei finom pizza lett:

2011. 02. 23. – Szerda

Reggel a kisasszony marha nyűgös volt, fogalmam sincs miért, de egy kicsit elkedvetlenített..

Elvittem a suliba, a szokásos reggeli sor fogadott:

A napi soros szülők kikapják a gyerkőcöket a kocsikból.

Haza jöttem, edzettem egy hatalmasat, ami nagyon-nagyon jól esett.

Után összedobtam egy könnyű ebédet. Csirkemell és zöldséges rizs:

Körte, málna, kékáfonya + narancslé trunyó:

Nyamm-nyamm-nyamm

Délután, mikor haza jött az apuka, hogy elvigye a nagylányt kosárlabdaedzésre, hozott nekem meglepit. Egy boríték, benne a két jeggyel és a parkoló kártyával. Azt hittem, hogy dobok egy hátast. Tudtam, hogy jó jegyeket szerez, de azt nem , hogy ennyire!!! 2 db V.I.P. jegy (darabja 350 dollár*2=havi fizum) és a hozzájuk járó V.I.P. parkoló kártya. Váááúúúúúúúúúúúú. Így ha szombaton keresnétek, bocsi, de nem leszek elérhető, mert nagyon csúnyán közelről fogom nézni a kosármeccset. :) Rögtön fel is hívtam Nicole-t, hogy micsoda jegyek tulajdonosai lettünk, hát mit ne mondjak, ő is eléggé rápörgött a témára.. :D ….Na de mit vegyünk fel?!.....

A sokkhatást legyűrve, nekiláttam a vacsi készítésnek. Egyszerű, ámde fincsi menü mellett döntöttem: görög ihletésű csirke csöcsök, sültkrumplival, kukival és brokival. (Hö-hö-hö)

A nagylány eléggé rosszkedvűen tért haza, gondolom valamin összekaptak apujával, így a vacsorát sem akarta megenni (mondván, hogy nem fini a csirke), ilyenkor sajnos szembesülnie kell a szigorú Fannival, aki bizony felküldi a szobájába.. (onnan tudtam, hogy nem szar a csirke, hogy a kislány falta, ami nagy szó)

Eltelt egy kis idő, leszólt a nagylányt, hogy sajnálja, éhes, lejöhet-e?! Mondtam, ja, gyere komámasszony, bökd ki mi a vész.. Behabzsolta a vacsit, és mikor azt hitte senki nem látja, eleresztett egy pár mosolyt is.. Hállelujah!

Eltakarítottam mindent. Anyuka is haza ért. Elkezdtünk a lányokkal American Idol-t nézni, közben a szülők is megvacsiztak. Lájkolták a csirkémet.

Tisztáztuk a holnapi napirendet, aztán zúztam a szobimba, hogy nektek regéljek.

Cuppcsi

P.s. A konditerem képek is hamarosan érkeznek ;)