Bí-em-dáböl jú

2011. 02. 14. – Hétfő alias Valentin Nap

Ez a nap a kocsi amortizációk napja volt nálunk. Apukának durr defektje volt, anyuka kocsija reggel nem indult el, az enyémnek a bal első kerekébe pedig egy óriási csavar fúródott. Jessz.

A kislány segítségével, csináltam egy kis tésztát vacsira:

Vacsi után mindenki megkapta az ajcsijait, jómagam egy nagy zacsi csokikát kaptam a szülőktől. Nyamm-nyamm

2011. 02. 15. – Kedd

Reggel miután a kislányt elvittem, apukát is eldobtam dolgozni (lévén, hogy nincs kocsija). Odafelé menet, mondta, hogy álljunk meg egy CVS-nél (DM+gyógyszertár), mert venne egy-két cuclit. Kérdezte, hogy nekem kell-e valami. Mondtam, hogy egy kis multivitamin nem lenne rossz..

Kijött, vett nekem két darab 100-100 darabos multivitamint.. Ezzel nem kis anyagi kiadástól szabadított meg! Ezer hála, köszönet!

Úgy terveztem, shoppingolok ma, de sokan fent voltak napközben szkájpon, így itthon ragadtam..

Minden a megszokottan zajlott a nap további részében..

2011. 02. 16. – Szerda

Apuka elutazott ma reggel New York-ba, üzleti úton van, péteken jön haza. Ergo: csajos napok elé nézünk.

Reggel, miután haza értem a suliból, jöttek a Flexért. Elviszik, szerelnek bele DVD lejátszót, meg ügyködnek, egy-két dolgot.

Ügyesen kizártam magam a házból, szerencsére még időben észrevettem. Elkértem az autószerelő manus mobilját, felhívtam az anyukát, hogy adja meg a garázs kódot, hogy be tudjak jutni..

(Utólag jöttem rá, hogy a Flexben lévő, beépített gombbal is bejuthattam volna.. én marha.)

Lényeg, hogy bejutottam. Felhívtam megint az anyukát, hogy közöljem vele a „jó hírt”: nem hoztak nekem csere autót (amit hittünk, hogy hoznak), mivel nem volt a papíron feltűntetve, hogy kell nekünk csere autó.. Mondanom sem kell, hogy az hír hallatán az anyuka nem volt túl boldog. Azt mondta, hogy használhatom az apuka kocsiját (igen, az 5-ös BMW-t), csak vigyázzak rá, mivel nagyon le van ültetve a kocsi, és így olyan dolgokon és fennakad, amin a normális autók nem. Mondtam, oké.

Így hát, elmentem shoppingolni a plázába, ebben a buzinagy hajóban. Eléggé menőnek éreztem magam, jó sokan meg is néztek. Nem megszokott látvány ebben a típusú autóban a fiatal hölgyek látványa..

Vásároltam, vásároltam, vásároltam.. Rátaláltam A boltra, ahol a pénzemet fogom szórni a következő évben..

Málna shake/turmix/smoothie/trutyi - nagyon fini

Elmentem a lányokért, aztán uzsi után már rohantunk is, a nagylány kosárlabda edzésére, ahová mindig apuka viszi ugyebár.. Végig ültük a kislánnyal az edzést.. Annyi műsírást, mint azalatt az egy óra alatt, én még életembe nem láttam.. A 8-9 éves lányok verhetetlenek a drámázásban.. 2 perc múlva meg már vigyorogva rohangálnak tovább, feledvén, hogy pár perccel korábban épp halálos sérülést szereztek.. Őrület. :)

Aztán irány haza, vacsi, tenti.

2011. 02. 17. – Csüti

Megint beszippantott a vásárlás szele.. Nicole-lal vágtunk neki a plázának, de előtte még gyorsan lőttünk egy jó pár fotót a Bömbivel. :)

Költöttem megint egy kis pénz, megint A boltomban. ’Forever 21’, ez örök szerelemnek tűnik.. <3

Bazi nagy rohanás volt, hogy odaérjünk a kislány sulijába.. Nem mondom, jóóóócskán ráléptem a gáz pedálra, és repült is már a kis B betűs szekér. ;)

Eldobtuk Nicole-t haza, aztán uzsi itthon, és már mentünk is a nagylányért.

Én Őt.

Ő engem.

Együtt.

Iszonyú meleg van az elmúlt 3 napban.. 18-20 fok, tűző nap. Mennyei, de egyelőre még nagyon szokatlan..

Vacsira összedobtam egy kis panírozott garnélát, párolt brokkolival és pirított, zöldséges rizzsel.

See you soon!! <3