Egy hónapos hófordulóm az USA-val

Részletezhetném a napokat külön-külön, de feleslegesnek érzem, lényegében az összes ugyanolyan volt..

Napi rutin, gyerekkeltés, -öltöztetés, reggeli, suliba menet. Délelőtt edzek, majdnem mindennap. Utána tusi, uzsi, gyerekért menet. Uzsi, játék, sikítozás, kacagás, sírás (gyermekek részéről), hiszti (szintén nem felőlem), vacsi, tenti.

A kislány a hét közepén megint eléggé lebetegedett, de jár suliba, mivel nem lázas. Ömlik az orra konkrétan. Rájöttem, hogy egyszerűen nem bírom elviselni, ha valaki visszaszívja a fikulit, borzasztóan zavar. Így rengeteget veszekszünk az orrfújáson. Nem tudom, hogy miért, de irtózik még a gondolatától is. Általában levág egy hisztit, de ez sajnos engem nem hat meg. Ami ott bent liftezik az orrában és a gégéjében, annak ki kell jönnie. Ezt néha megérti, néha nem.

Már kezd kicsit jobban lenni, így már nincs nagy hattyú halála, ha szóba kerül a „zsebkendő” szó..

Jelentem: megvolt az első vacsora, ami nem ízlett, olyannyira, hogy meg sem tudtam enni a „húsgombócokat”. Nagyon nem húsból voltak, és nagyon nem voltak finik. Így a brokkolit és a paris tésztát befaltam, de a konzerv húsgolyókat hanyagoltam.. Oly annyira, hogy még képet sem csináltam róla.

Ez amúgy a vadiúj problémám. Valamiért nem töltődnek fel a fényképezőgépem aksijai. Köszönöm, tudom, hogy különböző a feszültség itt, mint otthon, még mielőtt valaki ezzel jönne nekem.. :) Van átalakítóm, és a magyar laptopom gyönyörűen töltődik vele, úgyhogy nem ezzel van a gond.. hamarosan rájövök, és megoldom.

Ezért is, erről a hétről nincs túl sok képem, viszont, amiket csináltam, igen jó minőségűek, mivel az apuka csodálatos fényképezőjével csináltam őket.

Csütörtök este megvolt számomra az első custler meeting. Magyarán: az összes au pair, aki az én counseloromhöz (képviselő, segítő) tartozik, összegyűlt. Közösen jógáztunk, közel 40 au pair egy közösségi ház egyik termében. Néha nagy kacagások törtek ki, a végén pedig majdnem bealudtunk. Odafelé menet felkaptam Nicole-t, egy másik magyar au pairt. A helyszínen pedig megismerkedtem Katával, aki elmondta, hogy egy negyedik magyar au pair lány épp most szombaton repül haza, kilépett a programból.

Jóga party.

Zárójelben megjegyezném, hogy miután vége lett a jógának és kijöttünk a közösségi házból, a parkoló tele volt családi kocsikkal, olyan „tipikus” au pair kocsikkal.. Az enyémet is beleértve, körülbelül 3 olyan autó volt, ami kitűnt a tömegből – amik nem „tipikus” au pair kocsik. Hát persze, hogy jó érzés volt behuppanni a kis Flexikébe. :)

Pénteken elmentem a kisasszonyért, a szokásos, sokkoló kocsi tömeg az isinél. Hazajöttünk, és a gyurmázás után úgy döntöttünk, hogy kint folytatjuk tovább a mókát, mivel gyönyörűen sütött a Napocska. Vittem is magammal a szuper fényképezőgépet, és lőttünk egy pár fotót.

Este elmentünk vacsizni a Vapianoba. A legjobb Cézár saláta lelőhelyére. :) Mielőtt elmentünk volna rendelni, érezhető volt a feszültség, apuka mondta is a nagylánynak, hogy csalódott benne.. Fogalmam sem volt, hogy miről van szó, így mikor az anyukával elsétáltunk a pulthoz, megkérdeztem, hogy mi a here van?! Mondta, hogy az apuka a nagylány iTouch-ján olyan megnyitott oldalakat talált, amiket nem kellett volna.. Nem gyerekeknek szóló oldalakat (ha értitek mire gondolok)

Így a vacsora eléggé gyorsan, és csendben telt. Ettől függetlenül még mindig itt csinálják a legjobb Cézár salátát! :)

Cukrászda.

Haza értünk, jó nagy show műsor kerekedett az ügyből. Apuka és anyuka megakarták beszélni, hogy akkor most ez hogy, mint s merre. Ekkor a nagylány mindig bőgve rontott be a konyhába, hogy neki hányni kell. Anyuka rohant vele a  wc-re. Természetesen nem történt semmi, és ezt újra meg újra és újra eljátszotta, míg végül a szülők feladták, hogy ott és akkor ezt megtudják beszélni. Aztán, jó éjszakát!

Szombaton jó sokáig aludtam, mentek brunchölni (kései reggel/korai ebéd), de én ugyan nem tudtam megmozdulni, ígyhát maradtam.

Ettem ebédre fini gyümi kosarat.

Egésznap punnyadtam, tévéztem és szkájpoltam.

Aztán elkészültem, mivel hivatalos voltam egy másik, magyar au pair lány 20. születésnapi bulijára.

Én korábban mentem, mint a többiek, mivel „előkészítettem” a kishölgyet (haj+smink – aki még nem tudná, „civilben” sminkes leányka vagyok).

A host apuka készítette el a vacsit. Mennyei volt, én mondom! :)

Jelen volt a host család, nagyszülőktől, nagynéniken át, valamint  5 au pair (2 magyar, 1 svéd, 1 német, 1 columbiai).

Én hamarabb távoztam, mivel 8:10-re kellett haza jönnöm, gyermek megőrzésre.

A nagylánnyal késő estig cseverésztünk, aztán tenti. (ekkor már kezdtem érezni valamit a fülem és torkom tájékán)

Vasárnap reggel, újabb „haldokló show-t” toltam. A sloziról felállván pöttyök és kicsi csillagok mindenhol, pezsgő hang.. Tapasztal rókaként levetettem magamat a földre, még mielőtt összerogynék..

Faltam Algopyrint. Nagyjából egésznap az ágyban feküdtem, kb. kétszer hagytam el..

Délután felhívtak szkájpon otthonról, baráti összeröffenősről. Nagyon jó volt őket látni. :)

A vacsira felkúsztam, házi készítésű hamburger volt a menü. Fincsi volt. Főleg, hogy egésznap semmit nem ettem.

Anyuka azt mondta, aludjak nyugodtan addig, ameddig akarok hétfőn reggel, majd ő intézi a reggeli dolgokat és nekem majd csak felkapni kéne őket. Thank you!!

Bocsánat, hogy egy hétig nem írtam, de nem is nagyon történt semmi hétközben, és időm se nagyon volt.

Igyekszem majd tartani a heti, átlagosan 2 irományt.

Pusszcsi