Először is, még mielőtt nagyon belemennék a hétvégi eseményekbe, gyertek és üljünk le egy kicsit beszélgetni.
Kaptam olyan levelet/kommentet, mely/melyek szerint az élet itt a DC-ben eléggé uncsi és nem egy fiatal felnőttnek való.. Kérdést arra vonatkozóan, hogy én otthon sem szeretek kimozdulni vagy csak itt nem mozdulok ki?!.. Nem szerettem volna rögtön reagálni erre, aludtam rá egy párat..
Kezdjük ott a történetet, hogy milyen is au pair-nek lenni.. Hja, hogy már tudod?! Nem, nem tudod (hacsak nem voltál vagy vagy Te magad is az). Voltál babysitter, remek. Ez nem olyan..
1. Megérkezel egy másik kontinensre, elszakadsz mindazoktól, akiket szeretsz és mindentől, amit ismersz. 4 nap agyrohasztás után, megérkezel az új családodba, az új otthonodba az új munkahelyedre.
Időbe telik -és itt nem 2 napot és nem is 2 hetet értünk- míg hozzászoksz a házhoz, a szobádhoz, a családhoz, az időeltolódáshoz, a beosztásodhoz, az utakhoz, a közlekedéshez és mindenhez, ami az új életeddel jár.
Időbe telik, míg kialakul a bizalom, részedről is és részükről is. Nem tudom, hogy ki, hogy van vele, de ez nem két perc.. ők az új családod, akikre számíthatsz majd a következő évben.. Te vagy az ő jobb kezük, a legfőbb bizalmasuk, hiszen a legértékesebb ’dolgaikról’ gondoskodsz: a gyerekeikről.
Eszembe sem jutott, hogy elmenjek bárhová is bulizni vagy hasonlók az első hetekben, mert először az új családomba szerettem volna beilleszkedni, így velük mentem mindenhová.
Itt el is érkeztünk a második ponthoz.
2. Nem ismersz az ég egy adta világon senkit -a családon kívül- mikor megérkezel, és egészen a következő custler meetingedig (ami nekem áprilisban lesz, ha jól tudom) nem is túl nagy a valószínűsége, hogy összebarátkozol bárkivel is, hacsak nem vagy olyan szerencsés, mint én. Már mielőtt kijöttem, felmértem, hogy kik élnek majd a közelemben.. De ha 2-3 lánnyal megismerkedsz az elején, már az is nagyon jó arány.. ha jól is érzed magad velük, még jobb!
De… és ezzel el is érkeztünk a hármas ponthoz.
3. Nincsenek itt a barátaid, haverjaid, barátosnőid vagy bárkid, akivel összeszokott csapatot alkottok, akikkel eljártok bárhová is, bármit csinálni. (Itt jegyezném meg zárójelben, hogy otthon átlagosan heti háromszor biztos, hogy voltam valamerre a barátaimmal) Nincsenek itt a megszokott szórakozóhelyeid, kocsmáid vagy tökmindegymid, ahová gyakran jártok, ahol általában mulattok.
Ezzel viszont el is jutunk a négyes ponthoz.
4. Hány éves vagy? Mert én csak májusban leszek 21. Gondolom nem kell megemlítenem, hogy a nagykorúság 21-től kezdődik itt.. a legtöbb helyre be sem mehetsz, nem csak, hogy nem ihatsz.. (hová menjek el tiniként, az elején no ismerősökkel, télen?!)
Itt el is érkezük a következő ponthoz..
5. Jómagam télen érkeztem. Gondolhatjátok, hogy ez jó, de azt is, hogy rossz. Itt télen megáll az élet, semmi sincs. Ha esik a hó, semmi sincs nyitva, mert az emberek rettegnek a hótól. Nincs suli, nincs munka, nincs semmi se.. Otthon ülés van.
Én nem bánom, hogy télen érkeztem, így volt időm megszokni mindent, berendezkedni, gyűjtögetni egy kis pénzt..
Igen, ez a hatodik pont.
6. Nem tudom, hogy ki mennyi félre rakott pénzzel rendelkezik, nem is az én dolgom.. Én kijövetel előtt vettem egy új laptopot (szerettem volna, ha rajta van az összes képem, zeném, amik fontosak – illetve, hogy magyar billentyűzetes legyen), volt a program díj, a vízum díj, és az „egyéb” kiadások, amik az utazással és a család ajándékaival kapcsolatosak. Mondhatjuk úgyis, hogy üres zsebbel jöttem ki. Az első időszakban megkeresett pénzemet a bankban gyűjtöttem, és továbbra is fogom. Rengeteg tervem van, amihez rengeteg pénz kell.
Igen, fogok utazni. Igen, fel fogom fedezni az ország különböző részeit. Igen, megyek majd New York-ba, Boston-ba, Floridába, Mexikóba és a nyugati partra is. De mindezek nem az első 1-2 hónapom programjai, az összes eddigi pontban felsoroltakból láthatjátok, hogy miért nem..
Nem unatkozom, sőt ellenkezőleg!! Sajnálom, hogy van, akinek így jön át..
Na de mindegy, lépjünk tovább, csak ezt szerettem volna „átbeszélni”.
Múlt hét csüti, péntek eléggé „nyomiban” telt, az otthon történtek miatt. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak, akik kifejezték együttérzésüket a családom felé!!
Csüti vacsi:
Pénteken elmentünk a kislányokkal ebédelni a mall-ba, ahol taliztunk Nicole-lal, aztán csatlakozott hozzánk Sarah is, egy német au pair.
Utána, mi a kislányokkal leléptünk, postára mentünk, aztán haza.
A kislány rögtön felment a szobájába – ez meg is lepett, mivel ilyet még sosem csinált.
Elkezdett úgy sikítani, mint akit ölnek. Rögtön láttam lelki szemeim előtt, ahogy leforrázza magát, vagy levágja az ujját, vagy bármi hasonló finomság.. Körülbelül egy perc tört része alatt fent teremtem. A WC-n ült, letolt gatyával és bugyival. A bugyija tele volt kakilva. Igen, bekakilt. Kérdeztem, hogy ez mégis hogy vagy mikor történt?! Azt mondta, hogy érezte kicsit, hogy csikar a hasa, de nem tudta, hogy ki fog jönni és nem is érezte, mikor kijött.. Mondtam, oké.
Beraktam egy kád forró vízbe, hagy ázzon. :)
Szombatra megbeszéltük Nicole-lal, hogy majd hívjuk egymást, ha felkeltünk. 11-kor beszéltünk, mondta, hogy 1-re itt lesz. 1:45-re már itt is volt. :) Utána elkezdtünk ruhákat válogatni, sminkelni és hajat csinálni. A kislányok is csatlakoztak hozzánk, a kicsi nagyon élvezte, hogy velünk lehet, mikor készülődünk. :)
Terveztük, hogy várost nézünk a meccs előtt, mire elindultunk már 4:45 is volt..
Beértünk a belvárosba, leparkoltuk Flexit anyuka munkahelyénél, így ingyen volt a parkolás.
Nicole felsőt akart venni, de előtt pipilnie kellett. Kerestünk egy Starbucks-ot, utána irány a H&M, majd a Forever21, egyikben sem leltünk semmi használhatót. Háromnegyed hat volt, mire végeztünk, úgyhogy uzsgyi vissza a kocsihoz, átöltözés a meccsre. Kis smink- és haj igazítás, mielőtt indulunk.
Az odaút, ami kb. 3 utcát jelent, eléggé, hihetetlenül sokáig tartott. Tumultus volt nagyon, a meccs miatt tele volt az összes utca.
Odaértünk, leparkoltunk a parkolóházban (szintén ingyen, mivel V.I.P. jegyünk volt).
Nagyon kellett már pipizni, irány a McDonald’s. Akkor már együnk is valamit.. Őrültek háza volt, tele volt a hely, mint a hatos busz. Gondoltam kipróbálom a szezonális ajánlatot – rossz döntés volt. A szendvics nagyon felejthető volt, a krumpli viszont mennyei.
Aztán besétáltunk a Verizon Centerbe, megkerestük az ajtót, ami a mi „zónánkhoz” vezetett.
A látvány, ami elénk terült a lépcső tetejéről, lélegzetelállító volt.
Le is kocogtunk a lépcső legaljára, hiszen a V.I.P. szektorba szólt a jegyünk, a pályától a harmadik sorba.
A security néni, aki beengedett minket a szektroba, nagyon kedves volt. Tájékoztatott bennünket arról, hogy a meccs teljes ideje alatt vár minket a club helység, ahol korlátlan mennyiségű étellel és itallal látnak minket vendégül. Köszi! :) Aztán jött egy másik néni, pincér néni, megkérdezte, hogy mit kérünk inni. Vizet kértünk, kaptuk is hamar.
Gyerek tánccsoport lépett fel a meccs előtt, khmm.. Aztán jöttek a srácok is, bemelegíteni. :)
Szép lassan pedig elkezdődött a meccs.
Félidőben irány a club, körülbelül 5-6 féle ország ételeivel; a séfek ott helyben, a szemed előtt készítették a finomabbnál is finomabb fogásokat. Mi fagyit kértünk – amit Te magad díszíthettél fel.
De volt még ott ital bár, és üdítőkkel megrakott hűtök is.
Mikor visszasétáltunk a helyünkre, a Dallas egyik játékosa kiszemelt magának. Épp gyakorolt a csapata, ő megállt, rám nézett, elmosolyodott, integetett, kacsintott, majd visszaállt a sorba. Gyorsan le is huppantam a székbe, olyan vörös lett a fejem, hogy csak na. A jelenetet persze még egy jó páran láttak.. Ha esetleg újságban titkos szeretőként szerepelnék: nem, nem igaz. :)
Sajnos a játékot elvesztették a fiaink, de mi ígyis szeretjük őket. :) A meccs után vettünk Washington Wizards-os pólókat (ami nekem ajándék volt a családtól – indulás előtt mondta apuka, hogy vegyek egyet, az ő kártyájukkal, mivel ha ott lennének velem, vennének nekem).
Irány a kocsi, sokkhatásban voltunk még mindig. Leírni igazán nem tudom az élményt. NBA meccs, V.I.P. szektor, 3. sor. Próbáljátok ki!
Tettünk egy kört kocsival a „látványosságok” körül (Fehér Ház, ceruza stbstb.), aztán irány haza.
Éjfélre haza értem, 3 körül már el is aludtam – hülye kávé.
Másnap átnéztem a nyersanyagot, közel 1 óra 50 percnyi videó anyagom és megannyi képem van a meccsről. Megnéztem az összes videót, és kiválogattam a használhatókat.. A videó szerkesztésével már vagy 4-5 órám elment.. most tart kb. 33 percnél, ketté fogom szedni. Fel akartam tölteni az első részt, de túl nagy, így csak szerdán engedi a vimeo, és köv. szerdán a második részt. Bocskó!
Addig nyamm-nyizzátok a képeket, aranyoskáim!
Hétfőn óriási eső volt, reggeltől egészen másnap reggelig folyamatosan esett, de nekem tetszett. :) Jól eláztam persze..
(Igen a zene a kocsiban szólt, nem pedig alávágtam. Nagyon szeretem ezt a számot, és végre használni is tudtam :) egy kis telefonos segítség, aki esetleg nem ismerné fel: Antonio Vivaldi – Storm)
 |
| Hétfő ebéd. |
A hétfőn készített vacsim is nagy sikert aratott. :)
Ma (kedd) úgy volt, hogy elviszik a Flexit (igen, megint), hogy beleszereljék azt a hülye dvd lejátszó rendszert, vártam és vártam, de az istennek se jöttek. Apuka is hívott, hogy voltak-e már. No-no. Valszín elfelejtették, majd jövő héten viszik el. Oké. Remélhetőleg a csere autót nem felejtik el..
 |
| Reggeli fényjáték |
 |
| Ebéd. |
 |
| Általános délutáni látkép. |
A vacsi fini volt (Fanni néni kezeinek gyümölcse), én meg csak úgy f*stam a szót magamból itt..
Úgyhogy, cupp-cupp.
A várva várt vidijó - első felvonás:
