2011. február 25., péntek

Medvebergi Maszkos Danaida (2011.02.05.-2011.02.24.)






"Ne jöjj el sírva síromig, nem fekszem itt, nem alszom itt.
 Ezer fúvó szélben lakom, gyémánt vagyok fénylő havon. 
 Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén. 
    Síromnál sírva meg ne állj; nem vagyok ott, nincs is halál.."





"Árvább az anya, aki gyermekét, mint a gyerek, aki anyját gyászolja."     
Móra Ferenc









2011. február 24., csütörtök

02. 21-23.

2011. 02. 21. – Hétfő


A kisasszonyoknak nincs ma isi – Presidents’ Day (azaz Elnökök Napja). Ez kb. olyan, mint nekünk az aradi vértanuk napja, csak fordítottak az érzések: nem szomorkodás van, hanem boldogság.
Anyuka itthonról dolgozik
Egésznap játék, tévé, kajcsi, sikítozás, sírás-nevetés – csak a szokásos.

Vacsira anyuka összerittyentett egy kis paris, garnélás tésztát és salit.


Apuka is betoppant. Hozott cserkészlányok által árult sütit – igen, mint a TV-ben.

Az egyik félét megkostiztam helyben.

Tentííííííííí.




2011. 02. 22. – Kedd


Reggel az iskolák késleltetve kezdődtek (10 és 10:30), mivel leesett körülbelül másfél centi hónak sem nevezhető hó.
Iszonyatos dugó volt.




Hogy miért? Ezért:

Nagy hűhó, semmiért..

Este, mikor haza értünk a nagylány hip-hop próbájáról, rögtön neki is láttunk a vacsi készítésnek. Gondoltam lefoglalja majd őket, ha pizzát „díszítenek”. Nagyon jól gondoltam.. Mindent előkészítettünk, én felvágtam, amiket fel kellett, ők közben lopkodták az extra feltéteket, aztán megkezdtük a díszítést. A végeredmény: két mennyei finom pizza lett:





2011. 02. 23. – Szerda


Reggel a kisasszony marha nyűgös volt, fogalmam sincs miért, de egy kicsit elkedvetlenített..
Elvittem a suliba, a szokásos reggeli sor fogadott:


A napi soros szülők kikapják a gyerkőcöket a kocsikból.

Haza jöttem, edzettem egy hatalmasat, ami nagyon-nagyon jól esett.

Után összedobtam egy könnyű ebédet. Csirkemell és zöldséges rizs:

Körte, málna, kékáfonya + narancslé trunyó:

Nyamm-nyamm-nyamm

Délután, mikor haza jött az apuka, hogy elvigye a nagylányt kosárlabdaedzésre, hozott nekem meglepit. Egy boríték, benne a két jeggyel és a parkoló kártyával. Azt hittem, hogy dobok egy hátast. Tudtam, hogy jó jegyeket szerez, de azt nem , hogy ennyire!!! 2 db V.I.P. jegy (darabja 350 dollár*2=havi fizum) és a hozzájuk járó V.I.P. parkoló kártya. Váááúúúúúúúúúúúú. Így ha szombaton keresnétek, bocsi, de nem leszek elérhető, mert nagyon csúnyán közelről fogom nézni a kosármeccset. :) Rögtön fel is hívtam Nicole-t, hogy micsoda jegyek tulajdonosai lettünk, hát mit ne mondjak, ő is eléggé rápörgött a témára.. :D ….Na de mit vegyünk fel?!.....



A sokkhatást legyűrve, nekiláttam a vacsi készítésnek. Egyszerű, ámde fincsi menü mellett döntöttem: görög ihletésű csirke csöcsök, sültkrumplival, kukival és brokival. (Hö-hö-hö)



A nagylány eléggé rosszkedvűen tért haza, gondolom valamin összekaptak apujával, így a vacsorát sem akarta megenni (mondván, hogy nem fini a csirke), ilyenkor sajnos szembesülnie kell a szigorú Fannival, aki bizony felküldi a szobájába.. (onnan tudtam, hogy nem szar a csirke, hogy a kislány falta, ami nagy szó)
Eltelt egy kis idő, leszólt a nagylányt, hogy sajnálja, éhes, lejöhet-e?! Mondtam, ja, gyere komámasszony, bökd ki mi a vész.. Behabzsolta a vacsit, és mikor azt hitte senki nem látja, eleresztett egy pár mosolyt is.. Hállelujah!

Eltakarítottam mindent. Anyuka is haza ért. Elkezdtünk a lányokkal American Idol-t nézni, közben a szülők is megvacsiztak. Lájkolták a csirkémet.

Tisztáztuk a holnapi napirendet, aztán zúztam a szobimba, hogy nektek regéljek.


Cuppcsi

P.s. A konditerem képek is hamarosan érkeznek ;)

2011. február 21., hétfő

2011. 02. 18.-20.

2011. 02. 18. – Péntek


Reggel miután ledobtam a kislányt a suliban, elvittem a BMW-t megtankolni. Nem volt egy egyszerű mutatvány, lévén, hogy még soha nem tankoltam az USA-ban – mindig az apuka viszi el tankolni a Flexikémet, mert a cége fizeti az üzemanyagot. Beálltam a benzinkútra, ez a látvány fogadott:

Annyira nem bonyolult, bedugod a kártyát, gyorsan kirántod, és elkezdesz tankolni. Nekem a kirántásos rész nem ment tökéletesen, a semmiből máris ott termett egy nagyon kedves benzinkutas bácsi, aki szerintem teljesen gyökérnek nézett – nem csodálom. :) Egy kis taknyos lányka, egy buzi nagy BMW-vel, és még csak tankolni sem tud..
Na, szóval, ő megoldotta nekem az egészet, ellestem minden mozdulatot, így legközelebb már nem leszek „szőke nő”.
Bepattantam, s irány haza.

Kb. két óra múlva már mentem is kislányért, a hétfők és a péntekek neki ilyen rövid napok az isiben. Ezen napok estéjin hullaként dőlök az ágyba..

Elmentünk a mallba (plázába), megebédeltünk.



Irány haza, ahol „egyen körömlakkozást” tartottunk, neki is meg nekem is ugyanazt a festést: ezüstös, csillámos. Olyan boldog volt tőle, magam is alig hittem el. :P

Épp mikor készülődtünk elmenni a nagylányért, meghozták a Flexikémet!! <3
Kb. semmit nem csináltak rajta, csak kicserélték a bal első kereket.. azt is ingyen, kárpótlásul azért, mivel se a DVD-rendszert nem tették bele, sem pedig a jobb ajtón lévő kis foltot sem tüntették el (a folt már érkezésem előtt ott volt, nem én voltam. :) ).


Mivel a BMW-be voltunk berendezkedve (ülések stb.), ezért azzal elmentünk a nagylányért.
Az iskola előtt jó nagy show-t lenyomtunk a kislánnyal, ugyanis épp a nyitott tetőablakon hajolt ki, hogy képeket csináljon, mikor tőle 5 centire megpillantottam egy buzi nagy lódarazsat. ilyen gyorsan szerintem még életemben nem reagáltam semmire! Megragadtam a kisasszonyt, és kiugrottan vele a kocsiból. Nem is értette mi van, aztán megmutattam neki.. Cipő sem volt szegénykémen, úgy álltunk a kocsi mellett.. :D Jó meleg volt, szóval ez a része nem volt para.. De mire sikerült megölnöm azt a bigyulát, az nem volt kis szám.. a sor elején álltunk, tehát a mögöttünk várakozó kb. 40 kocsi élvezhette a show-t, ahogy körbe-körbe rohangálunk a kocsi körül, a gyereken nincs cipő, én meg egy ásványvizes üveggel hadonászok. Jupíí.

A lódarázs érkezése előtti, nyugodt pillanatok.


Este elmentünk egy spanyol étterembe vacsizni, „megünnepelvén”, hogy az apuka haza jött New Yorkból (igen, ez azt is jelenti egyben, hogy a BMW visszakerül hozzá, de nem bánom, mivel a Flex sokkal jobban illik hozzám, és sokkal jobb is benne utazni – nem rázkódik annyira a kis úthibák miatt).
A kajcsi fincsi volt, de nem ez lesz a kedvenc helyem.







Utána elnyaltunk egy fagyit a közeli Häagen-Dazsban. Nyammmmmmmmmmmmmmmmm.
Sétáló utca.






2011. 02. 19. – Szombat


Punnyadós napom. Kb. délben kúsztam fel reggelizni, előtte csak döglöttem, szkájpoltam, tévéztem.
Aztán Nicole felhívott 2 körül, hogy nincs-e kedvem elmenni vele a természet lágy ölére. Hát hogy a túróba ne lett volna kedvem?!
Nem sokkal később eljött értem, elmentünk a Great Falls-hoz, a Potomac folyóhoz. Nagyon-nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Mindkettőnkre ráfért egy kis séta a folyó mentén.. Sziklát másztunk, „folyóban” pózoltunk és rengeteget sétáltunk. Sok-sok kép készült, amikből egy videót is összeraktam:


Hazaértem első dolgom volt, hogy kitakarítottam a cipőmet, mert szegénykéim igencsak mocskosak lettek:


Este pedig magyaros menüt dobtam össze a családnak: gulyásleves és palacsinta (anyukám előzőleg elküldte nekem a részletes, titkos receptet, amiért ezer hála, köszönet!!:) ).
Én ennyire még sosem izgultam.. Egy család, akik kínai, japán, thai, mexikói, indiai, stb.stb. konyhához vannak szokva, de a magyar konyha nincs a listán (kivéve a csirkepaprikást, mivel a nagyi magyar származású). Nagyon meglepődtem, főleg a nagylányon, aki ha eltervezi, hogy valami nem tetszik neki, meg sem kóstolja.. Háromszor is újra kellett neki szedni!!! Végig „mmmmmm-mmmm, really goood” és ehhez hasonló mondatok hagyták el a szájukat, nagyon örültem, hogy ízlik nekik. A nagylány mondta, hogy „ugye tudod, hogy ilyet még sokszor kell majd csinálnod?!”, az anyuka: „legközelebb ott állok majd melletted, hogy megtanuljam, hogy hogyan kell csinálni”… Ergo, ízlett nekik. :)
Aztán jött a palacsinta, szintén elsöprő siker. Mindenkinek ízlett! :)



Mondtam apukának, hogy jövő héten megyek Nicole-lal kosárlabda meccsre a D.C.-be, és épp most veszem a jegyem. Mondta, hogy ne tegyem, intéz egy pár telót, és olyan jegyem lesz, hogy nem hiszem el.. Ígyis lett, 5 perc múlva mondta, szerezett nekem két jegyet a kb. 2.-3. sorba.. Egy ilyen jegy körülbelül 250 dollár.. (csak hogy mindenkinek tiszta legyen, hogy milyen értékekről is van szó) Rögtön írtam is Nicole-nak, hogy hát, megyünk előre! Alig hitte el!! :)




2011. 02. 20. – Vasárnap


Reggel, mikor feljöttem, csak apuka volt itthon. Épp hazaért az elnökkel való kosarazásból.. igen, az Amerikai Egyesült Államok elnökével kosarazik. Erről képet is hozott, amit le is fényképeztem:


Aztán mikor a lányok is haza jöttek, apuka és nagylány elmentek a leányzó tenisz edzésére. Anyuka, a kisasszony és én pedig elmentünk a plázába, egy gatyáért, amit anyuka adott le igazításra. A bolt zárva volt, de egy Frozen Yoghurt-ra volt időnk. A kedvencemet kértem (cheesecake ízesítésű joghurt, málna, karamella szósz). Mindig a legjobb választás.



A kislány elkezdte magát rosszul érezni. Ja, mert reggel elvitte anyuka orvoshoz, aki 14 napos antibiotikum kúrát írt fel neki, mivel fertőző torokgyulladása van, ami kezd a fülére is átterjedni.. A kislány azelőtt is beteg volt már, mielőtt én megérkeztem.. azóta folyamatosan beteg.. néhány napig oké, aztán néhány napig ratyi.. eddigis volt gyógyszere, de nem szedte.. kétszer is elkaptam tőle már a cuclit.. Remélem most, hogy antibiotikumról van szó, komolyan veszik majd, és nem hagyják, hogy ne vegye be a gyógyszerét..

Este anyuka és nagylány elmentek pár barátnőjükkel moziba, az új Justin Bieber filmre.
Apuka és kislány bepattantak a jakuzziba. Amiben saját hangrendszer van, a hangfalak gombnyomásra kiemelkednek az oldalaiból.. Beépített fényrendszer, ami folyamatosan változik.. Nem mondom, cuki kis micsoda.. :) Jómagam nem tartottam velük, nem volt hozzá affinitásom meg mondom őszintén..

Vacsi.

Vacsi.


Este fürcsi, szkájp, aztán tenti-tenti.



Pusszcsi


U.i.: Fogalmam sincs milyen az apuka kamerája, és le vagyok nyűgözve, hogy ti kiderítettétek! :)

U.i.: Van trafipax, fix helyeken. Már az összeset tudom hol van, ott persze én is lelassítok, mint a többiek. Van, hogy rendőrök is elkapnak kocsikat, ezért ésszel lehet csak száguldozni!

U.i.: Évi2, a tészta pikk-pakk meg van. Otthon is szoktam ilyet csinálni. Megpirítasz hagymát, aztán különböző felvágottakat (pl. bacon, kolbi, sonka…), esetleg paradicsomot, vagy paprikát is rakhatsz bele, ha van otthon… aztán ráöntöd a már korábban megfőzött tésztát.. és rengeteg sajtot szórsz rá (jó, ha legalább 2 féle kerül bele, ízesebb lesz). Közben persze fűszerezed az egészet: bazsalikom, oregánó, kakukkfű, só, bors, vagy ami a Te ízlésednek megfelelő. Mikor a sajt megolvadt, lehet tálalni. Jómagam ketchuppel tolom. :) Ha van még időd, és kedved, lehet fokozni. Az egészet bele a tepsibe, extra sajt a tetejére, kis zöldfűszer, esetleg paradicsom, és csak annyi időre berakni a sütőbe, hogy megpiruljon.  Jó étvágyat!! :)

U.i.: Dóri, a csoki mennyei, kb. mint Milka. Az árak ugyanolyanok vagy olcsóbbak, amerikai fizetéssel minden nagyon olcsó.. au pair fizetéssel is megfizethető.

2011. február 18., péntek

Bí-em-dáböl jú

2011. 02. 14. – Hétfő alias Valentin Nap
Ez a nap a kocsi amortizációk napja volt nálunk. Apukának durr defektje volt, anyuka kocsija reggel nem indult el, az enyémnek a bal első kerekébe pedig egy óriási csavar fúródott. Jessz.

A kislány segítségével, csináltam egy kis tésztát vacsira:



Vacsi után mindenki megkapta az ajcsijait, jómagam egy nagy zacsi csokikát kaptam a szülőktől. Nyamm-nyamm





2011. 02. 15. – Kedd

Reggel miután a kislányt elvittem, apukát is eldobtam dolgozni (lévén, hogy nincs kocsija). Odafelé menet, mondta, hogy álljunk meg egy CVS-nél (DM+gyógyszertár), mert venne egy-két cuclit. Kérdezte, hogy nekem kell-e valami. Mondtam, hogy egy kis multivitamin nem lenne rossz..
Kijött, vett nekem két darab 100-100 darabos multivitamint.. Ezzel nem kis anyagi kiadástól szabadított meg! Ezer hála, köszönet!

Úgy terveztem, shoppingolok ma, de sokan fent voltak napközben szkájpon, így itthon ragadtam..

Minden a megszokottan zajlott a nap további részében..


2011. 02. 16. – Szerda

Apuka elutazott ma reggel New York-ba, üzleti úton van, péteken jön haza. Ergo: csajos napok elé nézünk.
Reggel, miután haza értem a suliból, jöttek a Flexért. Elviszik, szerelnek bele DVD lejátszót, meg ügyködnek, egy-két dolgot.
Ügyesen kizártam magam a házból, szerencsére még időben észrevettem. Elkértem az autószerelő manus mobilját, felhívtam az anyukát, hogy adja meg a garázs kódot, hogy be tudjak jutni..
(Utólag jöttem rá, hogy a Flexben lévő, beépített gombbal is bejuthattam volna.. én marha.)
Lényeg, hogy bejutottam. Felhívtam megint az anyukát, hogy közöljem vele a „jó hírt”: nem hoztak nekem csere autót (amit hittünk, hogy hoznak), mivel nem volt a papíron feltűntetve, hogy kell nekünk csere autó.. Mondanom sem kell, hogy az hír hallatán az anyuka nem volt túl boldog. Azt mondta, hogy használhatom az apuka kocsiját (igen, az 5-ös BMW-t), csak vigyázzak rá, mivel nagyon le van ültetve a kocsi, és így olyan dolgokon és fennakad, amin a normális autók nem. Mondtam, oké.

Így hát, elmentem shoppingolni a plázába, ebben a buzinagy hajóban. Eléggé menőnek éreztem magam, jó sokan meg is néztek. Nem megszokott látvány ebben a típusú autóban a fiatal hölgyek látványa..


Vásároltam, vásároltam, vásároltam.. Rátaláltam A boltra, ahol a pénzemet fogom szórni a következő évben..

Málna shake/turmix/smoothie/trutyi - nagyon fini

Elmentem a lányokért, aztán uzsi után már rohantunk is, a nagylány kosárlabda edzésére, ahová mindig apuka viszi ugyebár.. Végig ültük a kislánnyal az edzést.. Annyi műsírást, mint azalatt az egy óra alatt, én még életembe nem láttam.. A 8-9 éves lányok verhetetlenek a drámázásban.. 2 perc múlva meg már vigyorogva rohangálnak tovább, feledvén, hogy pár perccel korábban épp halálos sérülést szereztek.. Őrület. :)

Aztán irány haza, vacsi, tenti.

2011. 02. 17. – Csüti

Megint beszippantott a vásárlás szele.. Nicole-lal vágtunk neki a plázának, de előtte még gyorsan lőttünk egy jó pár fotót a Bömbivel. :)




Költöttem megint egy kis pénz, megint A boltomban. ’Forever 21’, ez örök szerelemnek tűnik.. <3

Bazi nagy rohanás volt, hogy odaérjünk a kislány sulijába.. Nem mondom, jóóóócskán ráléptem a gáz pedálra, és repült is már a kis B betűs szekér. ;)

Eldobtuk Nicole-t haza, aztán uzsi itthon, és már mentünk is a nagylányért.
Én Őt.

Ő engem.

Együtt.

Iszonyú meleg van az elmúlt 3 napban.. 18-20 fok, tűző nap. Mennyei, de egyelőre még nagyon szokatlan..

Vacsira összedobtam egy kis panírozott garnélát, párolt brokkolival és pirított, zöldséges rizzsel.



See you soon!! <3