Havas hétvége

2011. 01. 28. – Péntek

Hó. Hó. Hó.

Ergo: Kisasszony isije zárva tart. Az égiek mégis szeretnek valamennyire: nagylány megy suliba.

Reggel aludhattam ameddig akartam, így 8-ig tentiztem, aztán hajat mostam, bebonygyorítottam, feljöttem. Kisasszony első szavai felém: „Olyan máshogy nézel ki..”

Nagylány apukával ment isibe (majdnem beragadt a kocsija a kocsifeljáró végén, rendesen kipörögtek a kerekei).

Kicsilány, anyuka és jómagam elmentünk Social Security Card-ot csináltatni nekem. Odafelé úton annyira klassz rendőr autókat láttunk elhúzni mellettünk..  Ilyesmik voltak:

Odaértünk, kaptam sorszámot: A1 és leültünk a váróban, ami pont úgy nézett ki, mint a filmekben: fém padokból 5-6 sor. Nem kellett túl sokat várnunk, már hívtak is. 4-as ablak, egy igen idős bácsi volt az ügyintéző, nagyon kedves volt. Az egész művelet 10 percet vett igénybe és már készen is voltunk, a kártyát majd kiküldik.

Elindultunk haza felé, a tegnapi est hóviharban kidőlt fák miatt nagyon sok helyen nem volt áram.. Megálltunk egy Starbucks-nál is, kávéért és bagel-ért. Kiszálltunk, zuhogott az arcunkba a hó, mennyei volt.. SE. Mikor az ajtóhoz értünk, csak akkor realizáltuk, hogy zárva van a hely, mivel nincs náluk áram. Remek. SE. Visszadzsaltunk a tütühöz, fríííííízing volt az idő.

Mivel nem volt azon a környéken áram, így a közlekedési lámpák sem működtek.. helyette igencsak nem-a helyzetmagaslatán álló rendőrök irányították a forgalmat (pl. nem engedték a balra kanyarodást.. az túl bonyolult volt nekik.. így lehetett menni egyenesen és jobbra).

Kicsit arrébb már volt áram, így megálltunk egy Dunkin’ Donuts-nál. Mivel szabálytalan helyen álltunk meg, így én maradtam a kocsiban, anyuka a kislánnyal berongyolt a boltba.

Haza jöttünk, megettük a cuccokat, amiket vettünk ott. Ez a bagel valami isteni volt!!!

Anyuka felment dolgozni, a kicsilánnyal nekiláttunk a kedvenc elfoglaltságunknak: színeztünk. Csak, hogy pontos legyek: ő megmondja nekem, hogy mit, milyen színűre színezzek.

Elmentem a nagylányért, jó volt egyedül ülni a kocsiban, és hangosan hallgatni azt a zenét, amit én szeretnék!! :)

A lányok elmentek apukával egy fiú kosárladba meccsre, anyuka pizzáért, én meg örültem, hogy kicsit egyedül lehetek, csendben.

Jaaa, a legjobbat majdnem el is felejtettem.. miközben délután bújócskáztunk, közben a kutyának rugdostam a ladbát, akkorát estem, mint a filmekben. A lábaim konkrétan az égbe repültek, mint az olcsóbb fajta vígjátékokban, a kézfejeimre érkeztem. Azt hittem besz*rok, annyira fájt.. de tényleg. A kislány épp ott állt mellettem, szegény annyira kétségbeesett fejet vágott, nem tudta, hogy mit mondjon vagy mit csináljon. Gyorsan megnyugtattam, hogy nincs semmi baj. Bementem a fürdőbe és folyattam rá a forró vizet.. igen, tudom, hideget kell rá a szabály szerint.. de az nem esett jól.. a forró viszont nagyon jó érzés volt..

Este a vacsi pizza volt sushival. Nyamm-nyamm-nyamm..

Már mindenki elment aludni, a kutyival még filmet nézünk a kandallóban kókadozó tűz fénye mellett..

A hétvége teljes pontos tervét még nem tudjuk, egy biztos: holnap reggel 10-kor brunch (korai ebéd, kései reggeli) Georgetown-ban.

2011. 01. 29. – Szombat

Reggel elmentünk arra a reggelizős helyre, elég hangulatos kis hely. Persze előre kell asztalt foglalni.

Nagy dilemmával küzdöttem, hogy mit rendeljek, de végül szerintem jól döntöttem: Sophia Loren nevezetű szendvics maga volt a mámor. Ropogós baguette, paradicsom pesto, olvasztott Brie sajt, pulyka mell szeletek, saláta.. stbstb. Mmmmmmmmmmmm, de fini!! Mellé frissen facsart narancslé.

Ezt követően átsétáltunk egy Apple boltba, megvenni a kislánynak az iTouch-ot, amit az ötödik születésnapjára kap.

Apple store

Utána vettünk apukának farmert.

A kisasszonyokkal elszórakoztattuk magunkat, míg apuka próbálta a nacikat..

Miután haza jöttünk, lényegében semmit nem csináltam estig. Tv-ztem és relaxáltam a szobámban.

Ők közben elmentek kosárlabda meccsre.

Mikor feljöttem, bűnözés nyomaira bukkantam. Hello kitty-s zacskók maradványai hevertek szanaszét a nappaliban. Elkezdtem kaját csinálni magamnak, meg is ettem és a kutyi rám se hederített. Normál esetben ki sem tudom szedni a popómból, főleg ha kaja is van nálam.. Ezt úgy értelmeztem: nincs túl jól. Hát igen. Odamentem hozzá, a foteljében feküdt, ahol mindig; a saját nappalijában. Szarul festett, küldtem is üzit anyukának, hogy ez a szitu.

Mikor hazaértek a kislány sírt. Kérdem: mi baj? Válasz: Nagyon aggódott a kutyáért.. Óóóóóóó, de cukíííí.

A szülők azzal a lendülettel el is zúztak itthonról, a szokásos hétvégi randijukra: étterem+mozi. Előtte apuka megetette a lányokat, köszi!

A kisasszonyokkal kicsit énekelgettünk, aztán felmentünk, pizsibe öltöztek. Közben én intéztem a szennyesük mosását.

Lejöttünk, megvettünk egy filmet ma estére.. a tv-n keresztül.. Alpha & Omega, farkasos rajzfilm.

Igazából olyan, mintha az Oroszlánykirály 1-et és 2-t összevegyítenénk, és az oroszlánokat kicserélnénk farkasokra.

Közben feldzsaltam, átraktam a kislány rucijait a szárítóba, elindítottam a nagylány mosását.

A film után felvittem a picit, az összehajtogatott ruháival együtt. Elpakoltuk őket, és már ment is a tenti. Nagyon fáradtka volt.

Kipakoltam a mosogatógépet, aztán felmentem a mosógéphez, kivettem a szárítóból a nagylány ruháit.

Amig ő iCarly-t nézett a tv-ben, addig én hajtogattam a cuccait. Mikor végeztem, felmentünk. Good night!

Lejöttem, épphogy leültem a nappaliban kicsit szusszanni, sírva jött le, hogy hiányzik neki anyuka meg apuka. Mondtam, jó, feküdjél ide mellém. Így most itt fekszik mellettem, teljesen a takaró alá rejtőzve. Kikukucskálva nézi az iCarly-t. Lassan kezdem kiszagolni, hogy csak azért jött le sírva, hogy tévézhessen.. :) Hát akkor, tévézzen.

Egy-másfél órán belül megjönnek a szülők. Akkor nekem is tenti tájm lesz végre. :)

A vasárnapról halvány fogalmam sincsen.

Csokoládé turmix!!! (=puszi)

Hó, hó, hó

2011. 01. 26. – Szerda

Reggelre leesett körülbelül két és fél centiméternyi hó, így ma bizony nincs suli.. És hogy mit jelent ez rám nézve?: Egész nap, együtt, mind a két kisasszonnyal.

Reggel apuka tovább itthon maradt, mint szokott. Mondta, hogy majd nyugodtan menjük el a plázába kajálni, nehogy megőrüljünk itthon..

Ígyis tettünk, már fél 12-kor úton voltunk. :) A kisasszonyok egy sushizó helyet szemeltek ki, s mivel én nem nagyon tudtam, mit ennék szívesen, ezért én is sushit ettem. Utólag jelentem: ismét jó döntés volt. A sushi mindig jó döntés!

Utána elmajszolgattunk egy-egy kupicányi „fagyasztott joghurtot”, már amennyit meg tudtunk enni belőle…

Utána kis nézelődés: „Légyszi hívd fel aput, akkor biztos vehetünk egy-egy dolgot.”… „És mooost??!!”

Nem. :)

Hazajöttünk, játszottunk.. Apuka 5 körül hazaért.

Elkezdett esni a hó, de mostmár úgy, hogy én is (az európai fejemmel) azt mondom: ez hóesés.

Anyuka bizony a hazavezető 11 mérföldes utat 5 óra és 45 perc alatt tette meg!!!! Annyira araszoltak a kocsik.. Mondta, hogy tiszta őrület volt, mert a két sávból csak az egyik haladt.. a másikban elakadt autók, villogó tűzoltó- és mentőautók..

Még mindig nem értem, hogy 1) itt miért félnek a hótól 2) és miért nincsenek rá felkészülve??!!

Tudják, hogy jönni fog, tudják, hogy sok lesz.. mégsem tesznek semmit azért, hogy ne álljon meg az élet.. na mindegy, majd hozzászokom..

Én már nem is voltam ébren, mikor anyuka hazaért..

2011. 01. 27. – Csütörtök

Természetesen nincs isi, hisz hó van. Kb. 15-20 centi. Ami itteni mércével katasztrofális..

Anyuka reggel nagyon kedves volt, írt egy sms-t, hogy ugye nincs suli és hogy ő ma itthon fog dolgozni, úgyhogy nem kell korán felkelnem, aludjak, ameddig jól esik.. Persze az sms-ére felkeltem, és visszaaludni már nem tudtam.. de lustálkodtam azért egy picit. :)

Aztán feljöttem, apuka is itthon volt.. ilyen időben „nem megy” a kocsija.. Úgyhogy teljesen hétvégi volt a hangulat, a lányok tv-ztek, én gépeztem, anyuka aludt, apuka edzett..

Aztán 11 körül mind kimentünk, kivéve anyukát. Nagyon szép volt az idő, sütött a Nap és mindent beterített a friss, szűz hó. Volt szánkózás, hógolyózás, minden, ami ilyenkor előfordulhat.. és persze kattogott rendesen a fényképező:

Szembe-szomszédok.

A faág leszakadt a tegnap esti hóviharban..

Hátsókert.

Garázstartalom.

Utána visszasétáltunk, hátsóudvarban játszottunk tovább.. és ekkor egyszer csak, a semmiből megjelent egy autó, ami eltolta a havat.. Apuka odament, hogy jaja köszi (persze fizetett szolgáltatásról beszélünk, mint a family frost, jönnek és ha kéred és fizetsz, akkor csinálják).. Erre megjelent körülbelül 8 bácsi, és mint a nyüzsgő kistörpék, szorgosan nekiláttak a kocsifeljárónak, az elülső parkolónak és a garázsbejáratban..

Íme egy videó, kicsit talán hosszú, de muszáj volt megörökítenem. :) Külön felhívnám a figyelmet: Papi, skubizd, hogy a kocsi hátuljára milyen spéci sószóró van felszerelve. Mi is szerelhetnénk ilyen menő cuccokat a Csigura. :)

Kocsifeljáró takarítása from Funny Fanni on Vimeo.

Mondtam apukának, hogy nálunk a sószórás már nem szabad.. mondta, hogy jaja tudja, de hogy ez a só már valami másféle.. spéci cucc. Oké.

Aztán bejöttünk: ebéd! Tonhal. Incsi fincsi tonhalas szendvicset toltak a 20 év felettiek, a két kisasszony keksszel ette a tonhal husikát.

A tonhalas szendvicsem.

Apuka elment az irodába, az én kocsimmal ugyebár, mert az mindent kibír. ;)

Anyuka lement az edzőterembe futni.

Mi meg a lányokkal a lenti játszószobába, játszani.

Aztán uzsi-muzsi, ők épp tévéznek, anyuka olvas, én meg nektek írok. Nyugi van.

Este lehet, elmegyünk vacsizni valahová, bár anyuka mondta, hogy ő most nem nagyon szeretne a tegnapi közel 6 órányi autóban ülés után.. Igazából, teljesen megértem.

2 órával később:

Taco vacsi volt. Fincsi volt..

Aztán nagy takarítás.. (a vacsi után)

A lányok iszonyatosan aktívak.. meglátszik rajtuk a két napi itthon lét.. A szüleik már nagyon nehezen viselik.. Érdekes, ilyenkor jövök rá, hogy mennyire jó idegeim vannak, teljesen nyugodtan viselem, hogy sikítozva rohangálnak körbe-körbe.. nem úgy, mint a szülők..

A cipőmben járnak..

Épp az esti tvzés van, ilyen Legyen Ön is milliomos féleség valami..

Pusszcsi

u.i.: A szendvics alkotó elemei: kenyér, rajta lapka sajttal. Azon két szelet bacon, ketchup cseppek és avokádó.

Az első esetben a parik kicsit szottyosak, de még mindig finik.

A többi esetben már új adagról beszélünk, ezért olyan szépek.

Az edzés: elipszis gép és bicikli, meg egy kis nyújtás. (egyelőre, aztán majd meglátjuk)

A sulim: ezt is majd még meglátjuk. :) Nem tudjuk még, hogy mikor kezdek majd el járni, mivel a tavasziról ugyebár lecsúsztam, az érkezési időm miatt.. Így maradt a nyári, az őszi, a téli. Ráérünk még ezen gondolkozni.. (a counselor nénim is ezt mondta)

01.24.-25.

2011. 01. 24. – Hétfő

Helyzetjelentés: A nagylánynak ma egész nap nincs suli. A kisasszonynak csak 2,5 órányi sulija van délelőtt.

Összegzés: Ez bizony hosszú nap lesz..

Megállapítás: És tényleg!!

Reggel már gondok voltak, a nagylány kiborult, hogy a kicsi felvette a kesztyűjét.. Az anyuka felküldte a nagyasszonyt a szobijába, hogy gondolkodjon kicsit.. Persze mi addig a kicsivel csak vártunk és vártunk a kocsiban.. már ígyis késésben voltunk.. (muszáj a nagylányt is magammal vinnem ugye, mert nem lehet őket egyedül hagyni..)

Nagylány lejött, durcisan, de az most kevésbé érdekelt, beültettem, és már tűztünk is..

9:15-ig lehet „drop off”-olni az isinél (drop off=a kocsik sorban állnak az iskola bejáratánál, kb 4-5 önkéntes anyuka áll ott, és szállítja ki a gyerekeket.. így neked nem kell sem leparkolni, sem pedig bekíséri a kölköt. Mikor 9:15 van, a rendőr bácsi, aki amúgy egész nap ott van, beáll az út közepére a kocsijával, így jelezvén, hogy jön a B változat. Ami nem más, mint: Leparkolsz, kicibálod a gyereked, besétálsz vele, egészen az osztálya ajtajáig, elköszönsz, és visszabattyogsz a tütüdig.)

A múlthéten szinte mindig elértük a „drop off”-ot (kidobás).

Hétfőn, 9:13, pont begurulunk az isihez, körülbelül 10 méter választ el a drop off sor végétől, erre mi történik?? A rendőr beáll a kocsijával, az út közepére.. Nagyon-nagyon nem voltam boldog. Így jött a B változat, kicsit megspékelve, ugyanis a nagylányt is be kellett rángatnom magammal az isibe, mivel tilos őket a kocsiban hagyni.

Aztán hazajöttünk a nagylánnyal, tvztünk kicsit, és már mentünk is vissza, a kislányért. Délután mindig B változat van, így hát bedzsaltunk érte az isibe.

A reggeli.

Itthon voltunk kb. délre, onnantól kezdve nagyjából este 7-ig játék-játék-játék, itt-ott egy-két sírógörcs, hisztiroham, hajbakapás.. de többségében kacagás.

Az ebéd.

Apuka haza esett olyan 6 körül, nem győzött hálálkodni.. és mondta, tudja, hogy ez bizony kemény, mindkettővel egésznap.. hát bizony, ez az.

Felküldte a nagylányt olvasni, így már csak a picivel maradtam, mivel apuka közben elment.

Anyuka hazaért 7 körül, onnantól szabad voltam.

Éééédes pihenés.

2011. 01. 25. – Kedd

Imádni fogom a keddeket.

Indoklás: A nagylány reggel (mint mindig) elmegy a szülők valamelyikével, és csak 5:45-kor kell érte mennem. A kislány a szokásos reggeli kezdéssel: 9:15-re viszem isibe, de egészen 3-ig ott van.

Miután elvittem a kislányt (az új rendőr megint 9:13-kor az orrunk előtt zárta le a sort, így B változat volt megint), nem is tudtam hirtelen, mit kezdjek a rengeteg időmmel. :P

Toltam egy 50 perces edzés a házi konditeremben. Mit ne mondjak, eléggé jól esett a kis testemnek. Igyekszem majd 2 naponta tolni valami ilyesmit.

Az edzés utáni hami.

Utána tvztem, szkájpoltam, aztán megjöttek a fűtés szerelő urak, beengedtem őket, és elzártam a kutyit.

Elmentem a kisasszonyért, felmarkoltam, s haza jöttünk.

Nasizott, tvztünk.

Elmentünk a nagylányért, haza értünk, vacsiztunk ilyen kínai tésztás levest.

Kezdtem kicsit betegnek érezni magam, ami nem meglepő, lévén, hogy mióta itt vagyok, a kicsi egyfolytában köhög, tüsszög és mivel nem hajlandó bevenni a gyógyszereit (nem nekem, a szüleinek), így az állapota ugyanolyan.. már két hete..

Kaptam gyógyszert az anyukától, megnéztünk még egy műsort a tv-ben, amiben nagyon elhízott emberek próbálnak lefogyni, és közben egymással versenyeznek, hogy ki a gyorsabban fogyó..

Aztán mindenki ment tentizni.

Good night!

P.s. Már hivatalosan is több napot töltöttem ebben az évben az USA-ban, mint Magyarországon.

Hétvége (01.22.-23.)

2011. 01. 22. – Szombat

Gondolom, ki vagytok már éhezve a szaftosabbnál szaftosabb sztorikra. Hát, mit ne mondjak, kb. semmi nem történt ma.. Hiszen hétvége van, nekem ezek pihi napok.. Így reggel kiélveztem, hogy nem kell X időpontban felkelnem (mindettől függetlenül nagyjából pont ugyanakkor ébredtem, mint hétköznap, de legalább a feelingje megvolt, hogy mégiscsak hétvége van..).

Elmentünk apukával és a lányokkal, bankszámlát nyitni. Anyuka szemésznél volt.

Mit ne mondjak, engem ilyen kedvesen, ennyire körültekintőn még soha életemben nem kezeltek, mint ügyfelet. Egy fekete hölgy volt, akihez kerültem. Leültünk mindannyian, apuka elmondta, hogy mi kéne nekem, majd mondta, hogy akkor ők most magunkra is hagynak minket.. leültek kint, a várórészben (persze miután mindkét kisasszony lenyúlt egy-egy nyalókát).

A néni annyira kedves volt, hogy eleinte nem is értettem, hogy most mi van.. Egy au pair vagyok, havonta nem lesz nagyobb a számla egyenlegem, mint 1000 dollár; nem fogok befektetni; nem fogok semmiféle díjat fizetni a számla ügyében (a számlanyitástól kezdve, a pénzkezelésig: minden ingyen van, egy fityingembe nem kerül, hogy ez a bank kezeli majd a pénzemet egy éven át).. Mindenezek ellenére nagyon kedves volt, nagyon udvarias, érdeklődő. Ilyen ügyintézés kéne mindenhol a világon! Közben néha elsétált mellettünk másik ügyintéző is, odaköszönt, megkérdezte: hogy vagyok?!.. Komolyan kezdtem magam nagyon jól érezni. :)

Közben megérkezett anyuka is, leült ő is kint.

A procedúra végén behívta őket is a néni, mert alá kellett írniuk egy pár papírt, mint az alkalmazóim.

Közben apuka és a nagylány elmentek. Maradt anyuka, picilány és én.

Végeztünk mindennel, nagyon kedvesen elköszönt a néni, én meg nagy vigyorral távoztam. :)

Utána átmentünk a mall-ba (pláza), benéztünk egy pár boltba, anyuka vett egy pár smink cuclit. Nagyon klassz az a hely, csúnyán el fogom ott költeni a pénzemet..  :)

Többek között, bementünk egy puccos boltba, a kicsinek nézni valami rucit.. mikor megláttam az árakat, azt hittem lehidalok.. Mondjuk, a bolt dizájnjából is gondolhattam volna, hogy nem olcsó a hely..

Aztán átmentünk egy másikba, az már jóval „emberibb” áron kínálta a portékáit. Itt se és ott se vettünk végül semmit.. de eltöltöttünk velük jóóóó sok időt.

Aztán leültünk enni, a kislány kedvenc kajáldájánál, „Csirkéző” = minden ami csirke, minden formában. Lehet, hogy ezt majd még felülbírálom, de egyelőre teljes, nyugodt szívvel kijelenthetem: Én ilyen finom ’hamburgert’ még soha életembe nem ettem. A hús vastag volt és finom, a buci puha volt, kalácstészta jellegű, jóó sok zöldség benne. Valami mennyei volt!!! (Természetesen persze, most először otthon hagytam a fényképezőt, így nincs róla kép, de majd még biztos eszem ott, és akkor bepótolom, ígérem!) A sültkrumpliról már nem is beszélve, amit hozzá adtak.. Nyamm-nyamm-nyamm

Ezek után berongyoltunk egy cukorka boltba, ahol a kislány választott magának sok-sok fini cukit, az anyuka pedig összegyűjtött a nagyobbik lánynak is.

Irány haza!

Ők rá egy órára mentek kosár meccsre, mondták, hogy nyugodtan maradjak és pihenjek (elvégre ’szabadnapom’ van), de mehetek velük is, ha szeretnék. A maradást választottam, picit egyedül, CSEND-ben.. mennyei-mennyei!

Haza jöttek, apuka összedobott egy gyors vacsit nekünk – mivel ő és anyuka épp készülődtek elmenni, randizni.

Elég nyögve nyelősen ment a döntés, hogy hová menjenek.. de végül megegyeztek, elköszöntek és már mentek is.

Rá fél órával vittem is fel a picit, aki már alvásra kész állapotban volt, így csak felkísértem, betakartam, lekapcsoltam a lámpáját és becsuktam az ajtaját.

9-kor, azaz egy újabb fél órával később a nagylányon volt a sor: szöveg ugyanaz, mint a kicsi esetében.

Ezek után lementem a nappaliba, megnéztem az Amerikai pite második felét, épp az ment a tv-ben, azután lecammogtam tentizni. Pont mikor leértem, hallottam a garázsajtót, megjöttek a szülők, így mehetek is aludni..

2011. 01. 23. – Vasárnap

A reggel nyugiban telt ismét. Mikor felmentem reggelizni, és elhaladtam a konditerem előtt, épp nagy edzés volt, mert jár hozzájuk hétvégente edző, aki jól megizzasztja őket. :) Én meg fent, tömtem magamba a reggelimet. mu-ha-ha-ha

Kora délután apuk elment a kislánnyal a teniszórájára, mi -„nagylányok”- pedig átmentünk Georgetownba. Ez Washington D.C. egy másik „külkerülete”, „elővárosa”, „városrésze”.. nevezhetitek, ahogy akarjátok.. :) Leparkoltuk a kocsit, és lábainkat használva derítettük fel a shopping utcát, ami jóóóóóó hosszú és millió meg egy bolt és étterem van rajta. Bementünk egy muffinozós helyre, ettem egy muffint, ami annyira betelített, hogy később nem is ebédeltem.. annyira „nehéz” volt, hogy csak na.. de nagyon fini :)

Georgetown

Utána benéztünk egy ruci boltba, nézni valamit a nagylánynak. Nem tetszett neki semmi, de mondta, hogy akar valamit! Az anyuka mondta, hogy ez bizony így nehéz lesz, végül nem vett neki semmit.. ezen úgy megsértődött a leányzó, hogy hazáig egy szót sem szólt. Az anyuka meg is jegyezte, hogy születése óta, még sosem hallotta ennyi ideig ’kussolni’. Képzelhetitek.. :)

Haza jöttünk, és rá 2 percre meg is jött a counselorom, a helyi ’gondviselőm’, aki az érdekeimet képviseli, ha bármi gondom van.

Elmondta ugyanazokat az infókat, amiket már milliószor elmondtak, de ettől függetlenül nagyon kedves volt, kicsit ugyan szeleburdi, és szétszórt, de kedves. Kérdezte van-e valamelyik félnek gondja, baja, amiről szeretne négyszemközt beszélni, mondtuk: nincs.  Rá is vágták a szülők kuncogva: „Mi egy nagy és boldog család vagyunk.” Ezek után aláírtuk a szerződést, mely a program feltételeit tartalmazza. Aztán csókolom.

Utána leültünk a szülőkkel, megbeszélni, mikor lesznek az évben fix nyaralások vagy ilyesmik.. Mondták, hogy készüljek fel lelkileg, hogy több szabadidőm/szabadságom lesz, mint amit a program minimumként előír..

Valószínűleg márciusban megyek velük egy hétre Floridába, decemberben Mexikóba. Év közben lehet elugrunk Californiába, mivel ott él az anyuka öccse, akinek nemsokára új babája fog születni, így meglátogatjuk őket. Augusztus végén lesz a két hetes fizetett szabadságom, stbstb..

Iszonyú szerencsém van, hogy ehhez a családhoz kerültem, most már egyre jobban és jobban így gondolom!! Nagyon kedvesek, ’lazák’ és viccesek. Minden au pair ilyen host családról álmodik, ebben biztos vagyok. :)

Ezután jött a nagyon fini vacsi-vacsi!

Na most már megyek aludni, holnap kelni kell, viszem a kicsit isibe.. A nagylánynak nincs holnap suli, így ő itthon lesz velem egésznap.. Majd kitalálunk valami progit..

Csóközön

u.i.:

Többen kérdeztétek milyen messze van az isi, és hogyhogy ilyen erdős tájakon vezet az út. Nos, itt alapból is rengeteg a fa, mindenfelé. Valamint, az ’iskola zóna’, ahová járnak (külön suliba ugyan, de ugyanarra), a városon kívül van.. egy zöld környezetben, végülis a „semmi közepén”.. Nincs olyan messze, kocsival a nagylányé olyan 7 percnyire van, a kicsié pedig mondjuk úgy 13-15 percnyire.

Kukuccs

2011. 01. 20 – Csütörtök

Ha lehetek őszinte: ma semmi „extra” nem történt velem. Elvittem a kisasszonyt, vettem egy két cuccost (körömlakk+lemosó, vattakorong stb.), haza jöttem, elmentem a kislányért, megebédeltünk itthon. Egyáltalán nem ízlett neki a mustáros-mézes csirke, amit csináltam, de segáz.. Később nem kellett elmennem a nagylányért, mert a sulijában valami musicalt adtak elő valakik, és a szülők is elmentek megnézni.. Így kettesben voltam egésznap a töpszlivel, este megfürdettem. Életem első gyerekfürdetése, azt hiszem, kijelenthetem, hogy hibátlanul ment (még mindig él a kölök). Este korán mentem tentizni, apukával és a nagylánnyal nem is találkoztam, mert sí rucikat mentek venni a pénteki sí kiruccanásukhoz.


Út az isibe from Funny Fanni on Vimeo.

2011. 01. 21. – Péntek

Tegnap beharangoztak egy nagy hóesést, nem mondom, kicsit rám tört a pánik, hogy egésznap itthon leszek a picivel (mivel a nagylány az apukájával együtt elment síelni, iskolai kirándulás keretében; nem tudom hová; csak erre a napra;)..
A hó nem esett, az égiek kedvelnek. :)
Így minden a szokásos: felkeltem a kicsilányt, reggeli, fogmosás, fésülködés, felöltözés, irány az isi.. Haza jöttem, beraktam egy mosást –saját rucikkal. Tanulság: legközelebb a szárítógépen lejjebb veszem a hőt, mint amit magától beajánl a programra.. mert kb. minden egy számmal kisebb lett.. de nem vészes a helyzet..
Isi után kajcsi. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy életem legrosszabb tepsis krumpliját ettem, pedig én „csináltam”.. A tegnapi esetből tanulva, ma nem kezdtem neki a főzőcskézésnek, úgyis csak annyit eszik a kislány, mint egy bolhafing.. így hát, ma megmondhatta, mit együnk, a mélyhűtőből. A választás: tepsis krumpli, panírozott mozarella rudacskákkal. Betettem, kicsit megfűszereztem, nagyon fincsi illatok terjengtek, míg sült (kb. 10 perc és kész, őrület!).. Tálaltam, és neki is estem rögtön.. Borzasztó volt!! Víz ízű, kásás valami. Nem, nem volt nyers mielőtt megkérdeznétek.. Dehogy ez a krumpli, még krumplit nem látott életében, az is biztos.. Emellé, leöntöttem a salátámat valami szósszal, aminek jó illata volt.. az íze pedig rémes.. Ergo, az ebéd maga volt a katasztrófa.. ha azok a mozarella rudacskák nem lettek volna, nem tudom mit csináltam volna..
Na, mindegy, utána sok-sok-rengeteg-sok-sok játék.
Anyuka haza esett fél 7 körül, indultunk is vacsizni hármasban. Elmentünk egy helyre, de tele voltak, így átmentünk egy kínai helyre. Teljesen más, mint amiket otthon kínai „étteremnek” neveznek.
Nagyon finom volt!!

Csillár.

Brokkolis csirke

Garnélarák zöldségekkel

A kilátás az étteremből a városra nyílik.

Hazaértünk, s rá 10 percre nagylány és apuka is hazaértek. Nagy volt az öröm, rég nem láttuk már egymást. :) (közel 2 napja)
Néztünk egy kis American Idol-t, az byebye.
És most itt fekszem, a laptoppal a hasamon.. majd leragad a szemem.. elég zsúfolt hétvége lesz, úgyhogy lehet csak vasárnap este, vagy hétfőn jelentkezem legközelebb a hírekkel. :)

Köszönöm szépen mindenkinek a kedves kommenteket, igyekszem mindegyiket elolvasni, és ha nem is rögtön, de utólagosan válaszolni is megpróbálok.. :)

Ezúton is szeretném üdvözölni sok szeretettel az olvasóim között a Nagymamámat is -aki már 80. életévét tölti-, mint megtudtam ő is olvassa soraimat, aminek nagyon örülök!! :) Szia Mama, millió puszi Neked!!

Az elmúlt pár nap összefoglalója

2011. 01. 16. – Vasárnap

Reggeli ébredés után elmentem apukával a ’Whole food’ nevű helyre, ahol csakis organikus ételeket, italokat lehet kapni. Vettünk ezt-azt, amiket anyuka összeírt. Visszafele jövet az apuka mondta, hogy ha majd jobb időnk lesz, akkor elvisznek egy nagyobb D.C. városnézésre.

Utána irány egy újabb szülinapi zsúr, egy tánciskolában. Nagyon klasszul be volt rendezve a terem, vicces feladatok voltak a kislányoknak.. Megtanultak egy táncot, perselyt díszítettek, körömfestést kaptak stbstb.. Itt tudtam meg azt, hogy az apuka bizony nem egy átlagember. Mondta, hogy majd be tud vinni valószínűleg a Fehér házba, ahol egy olyan körbevezetésben részesülhetek, amiben az átlagos látogatók nem.. Kérdeztem: „Miért?”.  Kiderült, hogy együtt szokott néha kosarazni az elnökkel -igen, Obamával- és így ismeri az összes személyi asszisztenst és azokat, akik ott dolgoznak, tehát el tudja intézni.. valószínűleg.. :)  (Fényképes bizonyítékot is láttam, nem kamu!)

Este átjött hozzánk két másik család: az apuka húga+férje+kisfia és egy másik család, három kislánnyal.. Rengeteg Magyarországos kérdést megválaszoltam persze.. :) Még annál is többször elmagyaráztam a „Fani, Fení, Fáni” különbségeket.. Nagyon ari a család, mert eddig ugye Feeení-nek hívtak, és most, hogy megtudták, hogy nem is az a nevem, nagyon aranyosan próbálkoznak a helyes kiejtés gyakorlásával.. :)

A kicsi kocsit is elneveztük: FikoFlex-nek :)

Megnéztük a Golden Globe átadást, élőben. Bár a férfi részleg nagyon kampányolt az amcsifociért, de hát, esélyük sem volt a női többség ellen. :)

A vacsi.

2011. 01. 17. – Hétfő

Nincs suli, mivel Martin Luther King emléknap van, tanítási szünet. Elmentünk az anyukával és a kislányokkal megnézni az iskoláikat, utána Starbucks (kávé-nekünk, forrócsoki-nekik), utána bementünk egy CVS-be (olyasmi, mint a DM, csak sokkal nagyobb..), ahol az anyuka vett nekem egy hajszárítót, aztán haza jöttünk. Ekkor elvittem a kocsimat, ez volt az első utunk, mikor csak Ő volt és én, igazi romantika.. Nem mondom, van benne erő bőven. Nagyon vissza kell fognom a jobb lábamat, hogy ne száguldozzak olyan gyorsan, mint egy őrült.. :)

Az első utunk célpontja: Giant (giga kajabolt)

Haza jöttem, anyuka elment dolgozni, ez volt az első, hogy csak én maradtam itthon a gyerekekkel. Semmi gond nem volt, rengeteget játszottunk. (mikor azt mondom: „rengeteget”, értsd: iszonyatosan, hihetetlenül, nagyon sokat!!) Fogócskáztunk, színezősöztünk, bújócskáztunk, gyurmáztunk, ugráltunk, stbstb. Mondanom sem kell: este úgy dőltem be az ágyba, mint aki három napja nem aludt.

2011. 01. 18. – Kedd

Nincs iskola. Esett egy kis ónos eső féleség, ezért az iskolákat bezárták mára. Remek. Az apuka reggel megkért, hogy vigyem el dolgozni, mivel az én autóm ilyenkor is „működik”, de az övének nem valóak ezek az út viszonyok. Természetesen szó nélkül pattantam is, elvittem, aztán haza jöttem. Nem sokkal később anyuka is elment dolgozni. A kislányokkal elmentünk a D. C.-be mozizni. Előre megvettük a jegyeket neten, így nem kellett a kilométer hosszú sorba beállnunk, hanem az automatából kikértük csak simán. Vettünk kis nasikát, aztán irány a mozi. Két fontos tudnivaló: nagy bőr foteleket kap minden néző, és nincs előre helyfoglalás, érkezési sorrendben ülnek le az emberek (így nekünk jutott a legjobb hely, mivel mi érkeztünk elsőként). Voltak családok, akik későn érkeztek, és már nem volt elég hely, így a családtagok kénytelenek voltak külön ülni egymástól.

A bevásárlóközpont.

A mozi székek - fincsi bőrfotelek.

Mozi után irány haza, játszottunk megint jó sokat. Nagyon elfáradtam.

Kora este hazaértek a szülők is, leültünk hármasban egy rövidke kis meetingre, átnéztük a kiskönyvet, amit már korábban átküldtek, átbeszéltük, hogy mindenki ugyanúgy látja-e a dolgokat. Gyorsan végeztünk vele, mert semmivel kapcsolatban nem volt félreértés. Azt mondták, hogy ugyan még csak pár napja vagyok itt, de már tudják, hogy jól döntöttek és nagyon örülnek, hogy az életük részévé váltam. :) Ez természetesen nagyon jól esett a kislelkemnek!!

Ezután szóba kerültek a kirándulások:

                New York – ahová valszín egyedül is megyek majd, és velük is, mivel az anyuka New Yorki származású, és megyünk majd rokonlátogatásra.

                Florida – tavasszal odamegyünk valószínűleg kb. egy hétre.

                Nyáron lesz egy két hetes szabi, amit vagy velük töltök vagy nélkülük, ezt majd még meglátjuk.

                Mexikó – karácsony idején odamegyünk, mivel ők nem ünneplik a karit..

                Ezeken kívül még lesznek kisebb kiruccanásaink, azt mondták, hogy majd megpróbálnak engem elvinni minél több helyre.. Persze, mikor találunk rá időt. :)

2011. 01. 19. – Szerda

Ma vittem először suliba a kicsi lányt (Flexxel), apuka elkísért (a saját kocsijával). Besétáltunk együtt, megmutatta, hogy melyik a kicsi osztálya, ahová majd érte kell mennem, mikor végez. Utána apuka elkísért a legközelebbi bevásárlóközpontba, hogy biztos ne vesszek el.. :) Aztán ő ment is tovább dolgozni.

Ott találkoztam Nicole-al, egy másik magyar au pair-rel, aki itt lakik a környéken. Beültünk az ottani Starbucks-ba, és egy jóóó nagyot dumcsiztunk. :) Aztán elvitt, megmutatott egy olcsó benzinkutat.. Persze szegényre hatott az „energiám”: eltévedtünk, majdnem megzúzta a tütüjét, elfelejtett pénzt vinni stbstb.. Gyorsan fel is világosítottam, hogy velem az élet sosem uncsi, és semmi sem úgy történik, mint a normális emberek esetében.. :)

Visszavitt a mall-hoz (bev.központ), beültem a Flexibe, és már mentem is a kislányért. Haza dzsaltunk, ebéd, színezés, közben megjöttek a takarító ladyk – csupa csupa takarítócuccal felszerelt kis hadsereg. :)

A mai ebédem.

Gyönyörű napsütésben a hátsókert.

A gyerekekért hosszú, tömött sorokban állnak a szülők/au pair-ek a kocsijaikkal.

Elmentünk a nagylányért, délutáni snack (nasi), kis házi írás. Aztán megjött apuka, és elvitte a lányokat, kosárlabdaedzésre és síruha beszerzésre.

Így enyém volt az egész ház, két és fél órán keresztül.. csak az enyém :) először.

Közben haza jöttek, és épp American Idol-t nézünk.

Eléggé fári vagyok, úgyhogy gyanítom, hamarosan megyek is tentizni. :)

Bocskó, hogy kicsit későn jelentkeztem be, de mint látjátok, eléggé sok dolgom volt, és esténként pedig végkimerüléshez közeli állapotban zuhanok az ágyba.. Remélhetőleg, ha már átállt teljesen a biológiai órám (ami még nem történt meg), akkor már nem leszek ilyen fáradt napközben.. és nem ébredek fel háromszor éjszakánként.. :)

Na, addigis csók (és ha csak 1-2 nap múlva jelentkezem, most már tudjátok miért)

Ma reggel gyorsan összeraktam ezt nektek:

Első napok from Funny Fanni on Vimeo.

2011. 01. 15. - Szombat

Felkeltem, lustiztam, tvztem, gépeztem. A nagyobbik kislány bejött reggel elköszönni, mivel házibuliba ment délelőtt.. nem sokkal később jött a kislány és az apuka, mivel a kislány „Jó reggelt!” szeretett volna kívánni nekem, csak nem mert, valamint mert nem nemsokára megyünk el itthonról, készülődjek. Ígyis tettem, felöltöztem és felmentem. Játszottam a pici lánnyal az apuka iPad-jén, vicces, hogy egy 4 éves gyerek (februárban tölti az 5-öt) mennyire ért ezekhez az elektromos, képernyő tapizós dolgokhoz.. mikor még olvasni sem tud..

Közben megjött az anyuka, hozott nekem egy jóóóó nagy adag Starbucks kávét. Aztán jött egy férfi, aki meghozta az anyuka új kocsiját, és elvitte a régit. Viccelődtünk is utána, hogy talán ezen a héten már nem veszünk több új autót.. :)

Összeszedtük magunkat, beültünk a Fleximbe és elmentünk a nagylányért a házibuliba. Anyuka bement érte, mi addig a kocsiban játszottunk. Begurultunk a D.C.-be, megmutatták, hogy hol laktak korábban:

Aztán elmentünk lemosni a picikémet. Na, ez egy olyan dolog volt, ami még talán engem is meglepett. Beállsz a kocsisorba, mi kb. a negyedikek voltunk, mégis 2 perc múlva már mi voltunk a következők. Igen egyszerű a rendszer: egy garázsszerű cuccba beparkolsz, kiszállsz a kocsiból, mivel egy lánc fogja majd tovább húzni. Miután kiszálltál az összes ajtót kinyitják, kb. fél perc alatt az egész kocsit kiporszívózzák, mivel kb. 4-5 ember dolgozik a kocsin egyszerre. Ez után a gép tovább húzza a kocsit az előtte levő után, és áthúzza az autómosó különböző részlegein. Eközben te egy üveg folyosón sétálsz a kocsid mellett, hogy nézhesd, mi történik. Az utolsó fázis után beül egy dolgozó és kiparkol a kocsiddal, ahol 5-6 dolgozó letörölgeti az esetlegesen rajta maradt vízcseppeket. Az egész procedúra nem tart tovább 5 percnél, a beparkolástól a beülésig.

A törölgetés folyamata.

Az eredmény. :)

Beültünk egy családias hangulatú pizzériába, ahol a tulaj üdvözli és ülteti le a vendégeket. Nagyon kedvesek voltak velünk. Leültünk, rendeltünk. A lányok közben rajzolgattak. Kihozták a kajcsit, kaszinótojás előételnek, saláták és aztán a pizzák. Nagyon fincsi volt! :)

Ezután egy rövidke városnézés, mert siettünk a nagylány meccsére. Ami kosárlabda volt, pedig végig azt hittem baseball.. tévedni emberi dolog.. :) A meccs nagyon rövidnek tűnt nekem, gondolom azért, mert ez egy gyerek meccs.. és mert végig a kisasszonnyal játszottam barkóbásdit.. :)

Haza jött velünk a nagylány egyik barinője.. nagy itt most a sikítozás, lementek táncolni.. :)

Kint már ég a tűz az udvaron, nemsokára tábortüzezünk. Utána majd frissítem is ezt a bejegyzés.. hátha lesznek jó képek.. :)

Addigis pusszanat


Folytatás: A tábortűz megvolt. Nyammi-nyammi!

Utána itthon hagytuk a lányokat az apukával, és elmentünk kaját vásárolni az anyukával.. Nagyon klassz az ő új kocsija is. :)
Elmentünk a "Giant" nevezetű helyre, és vettünk sok-sok fincsi kajcsit. Haza jöttünk, kipakoltuk. Közben felmentem, kipakoltam a szárítóból a cuccomat, ami meleg volt és illatos.
Aztán megnéztük a Miss Amerika kiválasztását.. hát, mit ne mondjak, eléggé meglepődtünk azon, hogy kit választottak.. és közben jókat szórakoztunk a műsor stílusán.. mondta is az apuka, hogy "Na tessék, ez egy igazi szelet az amerikai kultúrából...".. persze mindezt csak viccből :)

Most már éjfél is elmúlt, úgyhogy irány az ágyikó.. holnap is nagyon sűrű napunk lesz.. tenisz/golf klub, szülinapi buli, iskolalátogatás stbstb..

Csók!

u.i. ma realizáltuk a mosás után, hogy igazából a tütü nem fekete, hanem iszonyúan sötétkék..

Első nap alakulása

Még mielőtt belekezdenék bármilyen storyba is, a lányok megfejtették a J betűk rejtélyét.. Ha mozilla firefoxot használtok J betűket láttok néha, viszont ha google chrome-ot akkor szmájlikat. Köszi lányok a megoldást!! :) (ez egy mosolygós szmájli)

Szóóval, a csütörtök esti megérkezés után viszonylag hamar el is mentem aludni, egyik kislánnyal sem találkoztam, mert ők már tentiztek.

Péntek reggel olyan 6 körül megint felébredtem, ahogy az orientáción is.. mivel az otthon 12, és annál tovább nem nagyon tudok aludni..

Az ágyikóm

Kicsit visszabóbiskoltam, aztán kikeltem, hajat mostam, felöltöztem, gépeztem és felmentem. A kutya megint „rám támadott”.. nekem ez csak azért furcsa, mert én imádom az állatokat, és még sosem volt olyan, hogy nem szerettek volna.. na mindegy, reméljük majd megszokja a jelenlétemet a kis vénség, mert ez így minden csak nem oké. Felmentem, odarohant hozzám, megállt tőlem 20 centire, és morogva, a hátszőrét borzolva ugatott.. (ezt minden egyes alkalommal eljátszuk mikor felmegyek, sőőőt van hogy elfelejti, hogy már látott 10 perce, és megint rázendít..)

Ekkor találkoztam a kislánnyal, aki kicsit meg volt szeppenve. Itthon volt, mert hőemelkedése van. Az anyuka is odajött, megpróbálta lecsillapítani a kutyát –nem sok sikerrel. Aztán mmm, dumcsiztunk, lementem, kipakoltam a cuccaimat, így végre már nem „bőröndből élek”.. Elmentünk ebédelni, mennyei Cézár salit toltam be az arcocskámba..

A hely is nagyon rendben volt, ahol ettünk..

Anyukának elkellett intéznie egy üzleti konferencia hívás féleséget, így ő kiment a kocsiba, a kislánnyal egyedül maradtam.. jól megvoltunk.. nem sokkal később kimentünk az anyuka után, irány haza!.. Délutáni csendes pihenő, sikerült is jóóól bealdunom, pedig nem terveztem..

Így nem sokkal vacsiidő előtt ébredtem, szkájp randiztam, és indultunk is sushizni. Ekkor taliztam először az idősebbik kislánnyal, mondta, hogy már nagyon várt.. Feltett rengeteg kérdést, kiderült, hogy elég hasonlóak vagyunk, mind színek, mind állatok, mind egyéb gondolatok terén.. :) Ahogy az étteremben ettünk, játszottunk egy játékot, ezt ők minden nap megcsinálják. „High and low” a neve, ami annyit tesz „Fent és lent”. Mindenkinek el kell mondania, melyik volt a napja csúcspontja és mélypontja. A kislányok egyöntetűen azt nevezték meg, mikor találkoztak velem, az anyuka pedig, azt az időt, amit velem töltött.. milyen cuksik :)

A vacsora isteni volt, a végére a kicsilány belázasodott. Hazajöttünk, pizsi a lányoknak, gyógyszer a picinek, lementünk az egyes számú nappaliba. Apuka befűtött a kandallóba.. és elkezdtünk beszélgetni, ekkor adtam át nekik az ajándékokat. Nagyon-nagyon örültek, ami nekem is klassz érzés volt. Otthon készített, nyomtatott pólókat és szatyrokat kaptam a saját képeikkel. Magyar címeres hűtőmágnest és vagy egy tonna magyar csokit. Meg is kóstoltak egy párat és ízlett is nekik.

Ezután kezdődött az „Ismerjük meg Magyarországot” része az estének, az apuka különböző netes portálokról olvasott adatokat, információkat, megkerestük térképen is. A lakhelyemre is kíváncsiak voltak.. eltöltöttünk legalább másfél órát, ha nem kettőt ezzel.. :) Az apuka mindig nagy lelkesen mondta, ha épp valami megdöbbentő adatot olvasott, az anyuka csak mosolygott rajta, mivel ő már az előtt utánanézett mindennek, mielőtt egyáltalán felhívott volna..

Elküldött a lányokat tentizni, aztán olyan 10:31 körül mi is elmentünk aludni. Lejöttem, gyors net-csekk, és már durmoltam is..

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy most aludtam a legjobbat!

Szombat reggel 8:30-kor felébredtem. Most 9:32 van, fekszem az ágyikóban, kis lustálkodás jól jön. :)

A mai program: bevásárló körút, hogy minden legyen, amit szeretek. Baseball meccs 4-kor, amin a nagyobbik lány játszik, ahol az apuka az edző. Persze ez nem ilyen profi dolog, csak a szórakozás gyanánt csinálják. Aztán, kocsikázás, iskolák megtekintése stbstb..

Körülbelül ilyen és ehhez hasonló dolgokat csinálunk majd egész hétvégén, megmutatnak mindent, amire szükség lehet a későbbiekben..

Hétfőn nincs suli a lányoknak, mert az ünnepnap, még nem tudom, hogy egyedül leszek-e itt velük, vagy az anyuka is itthon lesz.. ezt majd még megvitatjuk.. Kedden viszont suli!

Úgyhogy egyelőre ennyi kedveskéim! :)

Puszi