2011. augusztus 11., csütörtök

Élet Canada után (2011. július 25-től)


Haza érkezésem után, nagyjából egész héten aludtam, amikor épp nem gyerekeztem..

Kinti hőmérséklet: 39,444 °C

Kaptam meglepit (postán) tűzoltó Matyitól:



Voltunk a családdal pénteken (07.29.) vacsizni a Cheese Cake Factoryban. Nyammnyammnyamm






Este pedig Andinál volt magyar házibuli. – Tyűhűhű








07. 30. – Szombat

Miután haza vergődtem Anditól, lezuhiztam gyorsan, és már indultam is apukával kocsinézőbe – novemberben lecseréli a BMW-t, és most valami nagyban gondolkodik.










Mondanom sem kell, hogy a mennyországban éreztem magam.. :)


07. 31. – Vasárnap

A szülők elhatározták, hogy vesznek nekem egy outfitet a partymra, ami Magyarországon lesz. Így hát, anyukával elmentünk shoppingolni. Körülbelül 3 és fél órát töltöttünk nevesebbnél nevesebb boltokban, próbáltam is párat, de egyik sem volt az igazi. Megmondtam anyukának, hogy most csak azért, hogy vegyünk valamit, inkább ne tegyük, mert nincs, ami úgy igazán tetszene. (attól, hogy kb. minden 150 dollár felett van, még nem jelenti azt, hogy tetszik is)

Eredménytelen körutunk után becsatlakoztunk apukához és a kisasszonyhoz, akik addigra már a vacsin is túl voltak, egy barát-család házában. Mi is faltunk, fincsi-fincsi csirkés quesadillát.
Aztán felmentem a kislányokkal (nekik van 3 is+a miénk) és az apukákkal a moziterembe, filmet nézni.

Gyerekek, az a ház… eléggé rendesen fel van szerelve mindennel. :) Nem készítettem képeket, ugyanis az az ő magán ügyük.. de annyi elég hozzá, hogy a moziteremben minden fotel egyénileg állítható; saját mozi büfé is van a helyiség mellett; a lámpákat felállás nélkül, az apuka iPadjén keresztül is le lehet kapcsolni, stbstbstb…

Menő egy kégli. :)

08. 01. – Hétfő

Anyuka hazaállított egy zacskónyi ruhával, amit nekem vett – persze, mondta, hogy ami nem tetszik, azt nyugodtan vigyem vissza.


08. 02. – Kedd: Boldog szülinapot, Anyucia!! :)

Délután 5 óra 56 perc, anyukával és a kislánnyal épp a mallba készültünk, shoppingolni, amikor csöngött a telefon: apuka mondta, hogy a barát-családnak (akiknél vasárnap voltunk) van számunkra plusz jegyük az esti Taylor Switf koncertre, ami 7-kor kezdődik; akarunk-e menni? – Persze, hogy akarunk!! :)
Négy percünk volt összekaparni és átalakítani magunkat, közben apuka is beesett, és már indultunk is.

A Verizon Centerben volt a koncert, egy magán boxba szólt a jegyünk. Elmentünk kajcsiért apukával, aztán mindenki megtömte a buksiját, és már kezdődött is a koncert.



08. 04. – Csütörtök

Jujj, de mindjárt nagymamák leszünk!!!! :)




08. 05. – Péntek

Apuka reggel, kocsival nekivágott az útnak – a hétvégét fent tölti északon, mert valami kosárlabda kupán játszik.
Anyukát és a kislányt kivittem a reptérre kora délután – mennek Californiába, anyuka bátyjának legújabb kislányát megnézni.

Miután haza értem, rögtön elkezdtem pakolni, rendszerezni a cuccaimat a haza utamra.

Este elmentünk a lányokkal mulatozni, táncikálni. Bazi sok ember volt az utcákon, és bazi sok rendőr – utóbbiak közül kettőnek majdnem sikerült nagyon felhúznia, de próbáltam kordában tartani az érzéseimet. :)
Tánciztunk kb. fél 4-ig, aztán irány haza, mert Krisztinek reggel korán kell kelnie, elutazik.

Elfelejtettünk fotózni - ez a kép már otthon készült, a buli után.


08. 06. - Szombat

A kutyával töltött, romantikus éjszaka után, elmentem vásárolni.

Vettem incsi-fincsi challah bread-et (zsidó kenyér) – iszonyatosan finom!!

Csokis-tökös és a challah bread

Utána pedig elmentem shoppingolni – anyuka pénteken, indulás előtt, a kezembe nyomott még 100 dollárt, hogy menjek és vegyek még egy pár cuccot a bulimra. Mondtam neki, hogy ezt igazán nem kell, mert már vette nekem ruhácskát – mondta, hogy de, ragaszkodnak hozzá. Oké, köszi. :)





Vacsira pedig shrimp fried rice-ot csináltam (garnélás, „sült rizs”) bébi zöldborsó hüvelyekkel, Fanni-módra. Nagyon nyammmnyammm lett. :)



08. 07. – Vasárnap

Edzettem és kitakarítottam a tütümet kívül-belül.

Ömm, lényegében ennyi. :D

Este apuka is haza tért.


08. 08. – Hétfő

A szokásos reggeli edzést követően, elmentem még egy nagyon picit vásárolgatni, mert maradt még egy kis mani. :) (nem kell már sokra gondolni: sportmelltartó meg egy pár bugyika..)

Délután pedig, befejeztem a pakolást. A nagybőröndöm menetkész. :) A kézipoggyászt majd csak csüti este pakolom be, a frissen mosott cuccaimmal.


Este, 11 körül elmentünk apukával a reptérre, felvenni anyukát és a kisasszonyt.


08. 09. – Kedd

A kislánynak vége a napközbeni táborának, így elmentünk a mallba ebédelni, aztán pedig a clubba strandolni. :)




Pénteken repülök haza, két hétre. (a nagylány pedig szombaton jön haza a táborból; pont elkerüljük egymást…)

Nem hiszem, hogy a két hét alatt fogok blogozni, már ígyis olyan zsúfolt a „beosztásom”, hogy csak na.. :)
Utána viszont kaptok majd egy jóóó nagy beszámolót. :) (nem biztos, hogy rögtön utána, ugyanis már rögtön azon a héten el is repülök 4 napra Canadába.. de majd igyekszem:)  )


Legyetek jók, ha tudtuk!! :) (jómagam nem ígérhetek semmit)

Már nagyon várom, és rettentően izgulok!!! :) I’m coming, Magyarország! :)


Pussz-mussz

2011. július 27., szerda

07.22.-25. New Jersey, Cifra tábor - Niagara Falls, ON, Canada


Már nagyon vártam ezt a hétvégét. Újra találkozni rokonokkal, barátokkal és kedves, régi ismerősökkel.

Egy kis infó: 2007 teljes nyarát Niagara Falls-on töltöttem, a nagynénéméknél laktam. Nekik köszönhetően egy nagyon klassz, 10 napos tánctáborba is eljutottam:  Cifra tábor. Ez egy olyan, magyar hagyományokat ápoló tánctábor, ahová Canadából és Amerikából is érkeznek gyerekek/fiatalok, csak azért, hogy néptáncolhassanak. :)
Rengeteg, ott megismert emberrel a mai napig is jó kapcsolatot ápolok, többjük már meg is látogatott anno Magyarországon illetve nemrég itt, Amerikában is.

07.22. – Péntek

Este a család elvitt vacsizni, utána pedig ki a Union Stationre (a vonatállomás DC-ben). Ott a kislány nekirohant egy kukának, azonnal pukli is nőtt a kis fején… Ezért csak pikk-pakk vettünk fagyit, és ők már mentek is haza, mert a kisasszony eléggé elszontyolodott..

Jómagam lecsücsiztem a váróterembe, ahol igen hamar beszélgetésbe is kezdtünk a mellettem ülő fiatalemberrel. Körülbelül egy órát vártunk, aztán hívták az utasokat a beszálláshoz. Feljutottunk, leültünk, nagy volt az öröm, hogy mindjárt indulunk. Ekkor beszóltak a hangosbemondón, hogy kis probléma akadt, de mindjárt megoldják.. Ez a „kis probléma” a motor elromlását takarta, amit ki kellett cserélniük.. Egy óra 35 percig álltunk, légkondi nélkül (az ablakok nem nyithatók) – kinti hőmérséklet kb. 38-39°C. Igazán kellemes.. ;)

Na mindegy, írtam Matyinak (ex-táncpárom a Cifrából), hogy kések.. A 3 órás vonatút után hajnali egyre értem New Jersey-be, ahol ő felvett. Onnan 40 percet autókáztunk az ő városukig, ahol mondta Matyi, hogy van még egy meglepetése nekem, mielőtt haza megyünk: elvitt a tűzoltóságra. :) Mivel ő tűzoltó és tudja, hogy én mennyire szerelmes vagyok a tűzoltókba (az egyetlen férfitípus, aki ha hozzám szól, köpni-nyelni nem tudok). Ott körbevezetett, mindent megnézhettem, be is ülhettem a nagy tűzoltóautókba. :) Iszonyatosan nagy élmény volt!! :)

Kb. hajnali fél 3 körül értünk haza hozzájuk, ahonnan nagyjából rögtön is indultunk, az egész családdal karöltve.. 10óra 50 körül értünk az USA-Canada határra. (semmit nem aludtam.. hárman ültünk a kocsi hátsó ülésén – teljesen lehetetlen volt számomra az elalvás)
A határon bizony fent akadtunk – Matyi apukája 15 évvel ezelőtt csak jogosítványt vitt magával, útlevelet nem, ezért anno visszafordították. Ez még mindig benne van ugyebár a számítógépes rendszerben, ezért minket félre hívtak. Le kellett parkolni a kocsit és bemenni a bevándorlási osztályra.
Ott nagyjából 1 órát elvettek az életünkből úgy, hogy semmi értelme nem volt! Sorra kerültünk, a nő 10 percig nézte az útleveleinket, meg csekkolta a számítógépben, hogy mizu, majd közölte, hogy „oké, mehetnek”. Köszi…

Emiatt a tortúra miatt lekéstük a reggeli műsort, csak ebédre értünk oda – ekkora már délután 2 körül lehetett.
Nagy ölelkezések, nagy öröm – újralátni embereket négy év után. :)

Gyorsan belerázódtam ismét a tábori életérzésbe – nincs idő sz*rakodni.. :)

Két kisasszonnyal el is zúztunk gyorsan a Tim Hortonsba (kanadai Dunkin donuts körülbelül) jegeskávéért (ekkor már, közel 34 órája fent voltam, kellett a koffein). Jegeskávé előtt még egy redbull is lecsúszott.. Hello Koffeinmámor 2011! :)

A kocsiban csak két ülés volt hármunkra, ezért ölben ülős módszert alkalmaztunk – Ne próbáljátok ki otthon, gyerekek!!

Délután 3-4 körül kezdődött a nagy gála műsor, amire épp időben vissza is értünk a sok-sok kávéval.
A tábor 20. évfordulója miatt, egy jó nagy műsort hoztak össze ebben az évben. (mikor odaértünk, kérdezték tőlünk is, akarunk-e táncolni, mondtam, hogy köszi, ezt most kihagynám, lévén, hogy azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány..)

A műsor után süti.

Utána kiugrottunk egy páran a likőr store-ba, bódítóléért.

Gulyás volt vacsorára.

Aztán már kezdődött is az „alapozás”, éneklés és mulatozás.

Nagynénimmel gyorsan hazaugrottunk hozzájuk, hoztunk utánpótlás szörpikét.. :) Mire visszaértünk, már a táncház is megkezdődött.

Este 7-től hajnali 4-ig tánc, tánc és tánc. Úgy izzadtunk, mint a lovak. Rengeteget nevettünk és hülyéskedtünk. Jóóóó sokat táncoltunk (kizárólag néptánc, élő zenével).

Hajnali 4-kor elmentünk aludni Rayna barátnőmmel, 7-kor pedig már keltünk is, hogy le tudjunk zuhanyozni.

Reggeli: francia pirítós és kanadai bacon. Nyammnyammnyamm.

Táborbontás. Könnyes búcsú – de nem kell aggódni, jövőre is jövünk. :)

A délutánt a nagynénéméknél töltöttük. Kivittük Rayna-t a buszhoz. Utána elmentünk gyorsan, hogy egy pár képet lőjünk a Niagaránál meg a kaszinónál – lényegében, csak miattatok (nekem már vagy millió képem van róla 2007-ből).

Utána kajavásárlás, este grillezés.

Este 9:40 körül indultunk a buszmegállómhoz, Buffaloba – amerikai oldal.
A határon semmi gond nem volt persze. Pár kérdés, aztán már mehettünk is..
Nagyon hamar odaértünk, ezért mondtam a rokonoknak, menjenek csak haza, tudok várni egyedül is.

Így is lett. Egy óra és 30 perc várakozást követően az emberek elkezdtek felsorakozni a Washingtonba menő busz megállójánál. Én is így tettem… Ekkor volt este 11:30 (vasárnap).
A busz meg is érkezett hajnali 2:35-kor (hétfő)… addig ott álltunk, senki nem tudott semmit, mi van, van busz, nincs busz, hogy jutunk haza?!?!?!?!...
Megjött, felszálltam, leültem egy nőci mellé (teljesen tele volt a busz). Olyan 11:40 körül értem DC-be, Kriszti jött ki elém – szegénykém eltévedt az úton, mert nem volt GPS-e.. Eldobott hazáig, pár órát itthon voltam, aztán már mentem is a gyerekemért. (ekkor már teljesen zombi fejem volt. 4 nap, 3 óra tenti…. kicsit fárasztó)

Ilyen jó hétvégét, el sem tudom mondani, hogy mennyire jól éreztem magam!!!! Már szervezem is a következő utat vissza, megint Canadába!! :) Imádok ott lenni!!

Közben képeket nem raktam fel, itt a videó (nagy ablakban élvezhetőbb), abból az egész hangulat átjön – remélem.

Millió puszi!!



2011. július 14., csütörtök

Fél éve..


07.08. – Péntek

Gondolom már sokan csodálták, hogy miért csak finomságokat eszünk mit itt, a nagy Amerikában. Hát, „örömmel” jelentem, hogy megvolt az első negatív gasztronómiai élményem..

Elmentünk este, a belvárosba, egy viszonylag puccos étterembe (sushi). Eredetileg a kettővel arrébb lévő texas-i BBQ étterembe szándékoztunk étkezni, csak ott túl nagy volt a tumultus..



Nade, a lényeg csupán annyi, hogy mivel ez egy speckó étterem, ezért nem volt „normális” sushi-juk, csak mindenféle fantázia-félék… 15 perc után sem tudtam, hogy mit egyek. Összedugtuk a fejünket a szülőkkel, és kiválasztottunk nekem kétfélét. Az egyik valami lazacos volt, a másik pedig japán csirke-köris (igen, ezek tűntek a legegyszerűbbeknek).




Nem tudom szavakkal leírni, hogy mennyire borzasztó ízűk volt… a végén nem is tudtam befejezni… komolyan mondom, rettenetesen nem voltak jóízűek.. pedig én nagy sushi-buzi vagyok.. de ezek abszolút nem feküdtek..


Erre rákontráztam egy nem túl szerencsésen beválasztott fagyival. Stracsatellát kértem. Nemcsak az íze volt borzasztó (teljes vaj volt az egész, vagy zsír, nem tudom pontosan), hanem az állaga is..
Legszívesebben az első kanálnyi után repítettem volna a kukába, de egy kb. 1000 forint/kis gombóc-os fagyinál, ez nem lett volna túl illendő..


Összegezve: borzasztó volt. Apuka mondta is, hogy sajnálja, hogy így alakult a péntek esti vacsim, mondtam neki, hogy seráfitty. :)

Hazaérve már a hányinger is kerülgetett… amit jó sok vízzel elnyomtam. :)


07.09. - Szombat

Az apukától kapott, 4 darab, elsősoros baseball jegyekkel vágtunk neki a késő délutánnak. Kata, Kriszti és Orsi tartott velem a meccsre. :)
Életem első baseball meccse, nagy élmény volt. :)

A jegyek.

"Nekem te ne.."












"Kérjük, számíts a pályáról kirepülő tárgyakra"
Oké, köszi. :D













07.10. – Vasárnap

6 hónappal ezelőtt léptem Amerika földjére, ezt este, egy kis csini, otthoni vacsival meg is ünnepeltük. :)



Mikor végeztünk, anyuka felpattant: „..és akkor most egy kis meglepetés desszert..” (sosincs kimondottan desszert; aki akar valami édességet, az választ a kamrából vagy a mélyhűtőből..)

Odahozott egy kis doboznyi sütikét. :)



Iszonyatosan fini volt. :) (én természetesen a málnás cheesecake-t faltam)

A vacsi után elmentünk sétálni a környéken.

Sétálunk, sétálunk..
Az elburjánzott villanyoszlop


És akkor, íme, egy kis összefoglaló, hogy mi történt velem az elmúlt fél évben:
Új ország, új emberek, új ház, új kocsi… New York, Washington D.C., Boston, Florida (Miami, Orlando), Ocean City, Philadelphia, Atlantic city, Annapolis… stb.stb.stb.






Ennek a hétvégének a pontos tervét még nem tudom, jövőhétvégét viszont Canadában töltöm. :)

Nem unatkozunk, nem kell aggódni. :)

Millió puszi nektek!!! :)



u.i.: egy kis segítség: a vimeo-s link jobb oldalon nem működik. Ha a többi videóra vagytok kiváncsiak: www.vimeo.com, a 'Search' mezőre vigyétek rá az egeret, ott válasszátok ki: 'Search People', majd írjátok be, hogy 'funny fanni', utána pedig egy enter lenyomása következik, és már láthatjátok is az összes eddigi videócskát.. :) Sajnálom, hogy ilyen bonyi, majd megpróbálom megcsinálni a linket. Addig is: vimeo-search-search people-funny fanni-enter-hurrá. :) csók