Az élet nem egyszerű

Miért is lenne az?!..

Minden tegnap kezdődött.. feltűnően jó, vidám nap volt.. még a Mikulás is megérkezett biztonságban:

Este, egy utolsó csekkelést végeztem a vízummal kapcsolatban és két dolgot is realizáltam.. az egyik, hogy fizetnem kell (még pedig nemis keveset) –erről végig azt hittem, hogy az ügynökség fizeti, én kis butus-, a másik pedig, hogy nincs kinyomtatva a visszaigazolás, ezek mind csak azért érintettek mélyen, mivel hogy nem otthon voltam, ergó no money, no nyomtató.. A pénzt összeszedtük, egy gonddal kevesebb J ment a keresgélés interneten, hogy hol van mkb bank, mert hogy ugye csak ott lehet befizetni, leltem bankot, de mivel már este 9-10 felé jártunk, esélytelen volt, hogy még aznap elintézzem.. A visszaigazolást az ’XYQRH’ nyomtatványról (mivel a számaikat meg sem próbáltam jegyezni) pedig pendrive-ra mentettem, hogy majd másnap reggel elviszem valahová, ahol kinyomtatják nekem..

Felkeltem (időben!!! ergó a későbbi eseményeket nem lehet arra fogni, hogy nem keltem fel elég korán), összeszedtem magam, az összes nyomtatványt, meg mindent ami kellhet és elindultam.

Első állomás egy Boráros térhez közeli nyomtatós hely, bemegyek, köszönök, mondom mit szeretnék, majd a csaj eltűnik a kulisszák mögött.. kb 3 perc múlva visszatér, fizetek, köszönök, uzsgyi tovább!

Bank, bemegyek, sorszámszerzés, egy ember van csak előttem, várok, hívják, várok, hívnak, mondom, pötyögi a néni a sok karaktert (a mainapig sem tudom, hogy mit írt annyit, mikor megkérdezte mit szeretnék „Amerikai J-1es vízumot befizetni”, ezután serényen gépelt.. én mondom legalább 2 percig.. pedig ekkor még a nevemet sem tudta..), aztán kérte csak az útlevelet, újabb pötyögés.. fizetek. jóóóó sokat fizetek. aláírok, kapok egy számlaszerű valamit, csókolom a kezit lábát és már rongyolok is tovább.. a meglepő, hogy ekkor még mindig jóóócskán időben voltam.

Elindulok, a tegnap este kinézett/tanácsolt útvonal felé, minden simán megy, pedig reggeli forgalom, egészen addig míg egyszer csak egy beton oszlop ki nem nő az út közepére és a tábla közli, hogy behajtani csak célforgalom és taxi számára szabad (rendszám leolvasós a módszer, így nem tudok mit tenni..). Gondolom nem kell mondanom, hogy ekkor már kezdett lefagyni a mosoly az arcomról.

Jó, semmi gond, két hídnyi a távolság kb, sitty sutty meglesz.. kibindzsiződök erről a lezárt szakaszról, irány az alsó rakpart felé.. mhmmhmm jó gondolat, csak minden lezárva.. semmi gond, kerülök jobbra balra, ilyen utca olyan tér.. haladok.. itt már kicsit fogytán az idő.. de még mindig nem vészes.. sikerül nagy nehezen rákászálódni a (későbbi) rákóczi útra, innen már csak egy jobbos, és akkor egyenesen odaérek. Természetesen ez nem ilyen egyszerű. J Minden egyes jobbos utca (három is volt) lezárva, de nem csak tiltó tábla, neeeem. kerítés, oszlop, rendőr, teherautó.. minden amit akarsz.. Építkezés. Remek. Nincs más választás, fel az Erzsébet hídra, át a pestiről a budai oldalra, na ekkor már tudtam, hogy nem fogok odaérni.. Fel kell őket hívni, de mi a számuk?!..  Telefonos segítség (köszi Gercsi J)..  Felhívom, mondom mi szitu: nem érek oda.. azt mondja ha tizenöt percen belül ott vagyok, TALÁN még fogadnak.. remek. Próba szerencse.. mire átjutottam a Szabadság hídon, vissza  a pesti oldalra, már tudtam, hogy ez bizony bukta, lehetetlen küldetés, hogy én odaérjek, így el is indultam vissza a kiindulási pontomhoz. Egy kisebb idegroham, de aztán kaptam fincsi reggelit meg teácskát J Aztán haza jöttem, újabb nagykövetséges teló: Új időpont, csütörtök 9:30. Ámen.

Valamiért nekem ez az egész au paires project sokkal nehezebben intéződik, mint másoknak.. egyszerűen semmi nem úgy megy, ment kéne.. de semmi gond.. fő a pozitivitás! Mindjárt vége a mindenféle papírmunkáknak… remélhetőleg.. J

Addigis, üzenem mindenkinek, iszonyatosan NAGYON hangosan:

 (Tessék feltekerni a hangerőt, hátra dőlni, és becsukni a szemecskéket, csak úgy ér!)

 http://www.youtube.com/watch?v=WhSZi_wYyhU

Pííísz-pussz