Lassan, de biztosan

Szépen lassan haladgatunk előrefelé.. Már időpont is van a nagykövetségre, kedd reggel megyek majd interjúzni, úgyhogy hamarosan időt kéne szánni a papírok átvizsgálására.. J

Közben megy a kommunikáció a családdal is, még mindig kedvesnek tűnnek. J Az anyukával levelezem, apukával még egy szót nem váltottunk.. de sebaj.. majd ha már ott leszek..

Ők is készülődnek már az érkezésemre, a héten vettek tv-t és egy mini hűtőt a szobámba. December végén elutaznak Mexicóba, úgyhogy a többi dolgot (mobil, GPS) megpróbálják még az előtt elintézni, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen kapkodniuk. Én ennek csak örülni tudok!!..

Múlt hétvégén találkoztak az LCC-énkkel (local community coordinator), aki megtartotta nekik a „családi orientációt” és sok-sok hasznos infóval látta el őket (az anyuka bevallása szerint).  Többek között, hogy a környékünkön három másik magyar au pair is van (ezt én már tudtam eddig is, és már a kapcsolatot is felvettem velük J ), aztán hogy majd az orientáción egy német, egy el salvadori és egy nem tudjuk milyen nemzetiségű au pairrel leszek valószínűleg egy szobában, valamint, hogy az orientáció végeztével  -ezzel a három lánnyal együtt- vonattal utazunk majd le a DC-be, ahol a család kijön majd elém a vonatállomásra. Az LCC javasolta nekik, hogy készítsenek egy ’ Household rules guide’-ot, egy afféle kis kézikönyvszerűséget, amiben leírják az elvárásaikat, egy átlagos napi rutint, a házirendet illetve mindenféle egyéb fontos információt, mint például vészhelyzet esetén fontos telefonszámok stb. Ezt az anyuka megpróbálja összeállítani és elküldeni nekem a következő hetekben, így lesz időm áttanulmányozni, és lelkileg is rákészülni. J

Úgyhogy, napokon belül interjú; reméljük, megkapom a vízumot, aztán várhatom majd ezt a kis kézikönyvet, és továbbra is keep in touch a családdal.