Nemzetközi jogosítvány Fanni módra

Nemzetközi jogosítvány: Nemzetközi vezetői engedélyt annak adhat ki az okmányiroda, aki érvényes vezetői engedéllyel rendelkezik, és olyan országban kíván vezetni, amelyben nemzetközi szerződés vagy viszonyosság alapján az érvényes magyar okmány járművezetésre nem jogosít. A nemzetközi vezetői engedélyt az érvényes vezetői engedély adatai alapján állítják ki, és csak a magyar vezetői engedéllyel együtt érvényes.

A nemzetközi vezetői engedély kiadására irányuló eljárás:

Nem valami bonyolult. Elmész az okmányirodába, köszönsz, mondod mi kéne, adnak egy csekket, átkocogsz a postára, befizeted a 2300 Ft-ot, visszakocogsz az irodába, adsz két igazolványképet, a csekket, jogsidat, lakcímkártyát és egy érvényes személyazonosító okmányt (személyi vagy útlevél). Egy már kitt meg katt, nyissz és nyussz, nem telik bele 10 percbe és már kész is. Viszontlátásra. Ez a normális, emberi módja.

De (márpedig de-vel nem kezdünk mondatot!), mint már tudjátok: nálam semmi sem megy egyszerűen.

Felhívtam (mert ilyen időpont kérős rendszer van), mondta, hogy mehetek, ehhez nem kell időpont, mert sitty-sutty kész van. Remek. Vrumm vrumm elgurultam odáig, még időben észrevettem, hogy „kézifék!!”.. gurultam kicsit.. hupszi J Bemegyek, köszönök szépen, hangosan, mondom mit szeretnék, kapom a csekket, vissza a taligához, el a postára, beállok a sorba, észreveszem, hogy ki kéne tölteni a csekket, kiállok a sorból, kitöltöm, visszaállok, nagyon öreg néni, nagyon nem hall szegényke, nagyon nem érti, miért olyan magas a gázszámla, nagy sok postás dolgozó, nagyon sokáig próbálja megfejteni a számla rejtelmeit, nagyon türelmesen várok. Én jövök, fizetek, köszönök. Autóba be, autóból ki. Nagy a sietség, mert mondta a néni az okmányirodában, hogy nagyon siessek vissza, mert mindjárt ebédszünetük lesz, és akkor csak a jó ég tudja majd, hogy utána mikor kerülök sorra. Bemegyek, köszönök, kiteszem amim van (hö-hö, nem azt, kis huncutok..), mondja, hogy üljek le, és majd ha alá kell írni, szól. Épphogy csak letenném a fokhagymáimat a székre: „Ó-ó!”. Ezt már megtanultam, sosem jelent jót. J Odaugrok: Mi a gond?. Lejárt a személyim. Remek. Adjak útlevelet. Még remekebb. Bevallom készültem, reméltem, hogy nem kéri majd a személyit, de azért elvittem a vízum visszaigazolást, amin rajta van az útlevélszámom. (Hja mert, hogy az útlevelem még mindig a nagykövetségen van, mivel még nem jött meg Londonból az új, jó dátumos papír..) Mutatom a néninek, nagy boci szemekkel nézek. Megsajnál. Felhívja a központot, regéli, hogy nekem nagyon kéne a nemzetközi jogsi, személyim érvénytelen, útlevelem a nagykövetségen. A központ nagyon szigorú: „Így nem lehet kiállítani az iratot.” Remek. Összes cókmókomat visszaadja, elmondja, mikor lesznek nyitva, telefonáljak előtte, mert csak ő csinálhatja meg, a többi 800 dolgozó nem.. Oké, majd csörgök.

Haza brümmögök, semmi meglepetés. Természetesen ez sem olyan egyszerű, mint hinnénk.

Csak azért nem örülök, mivel a host anyuka kb. egy hete kérte, hogy ha majd meglesz a nemzetközi jogsi, küldjem el a számát, mivel az alapján kötik meg a kocsira a biztosítást. Jájj de kellemetlen..

Nem sokkal rá csöng a telefon: DHL, 5-10 perc múlva ott leszünk. Nagyon jó!!

Lebattyogok, majd meg fagyok, heló-köszi-puszi. Bekocogok, gyors checking: jó-e a dátum?! Igen, jó!!! Boldogság!! J Rögtön fel is hívom a nagykövetséget: időpontot, most, nekem, mihamarabb!! Hétfő, 9:45.

Ergo, ha mellém áll a szerencse – ami nagyon kellemes lenne -, akkor talán, ismétlem TALÁN, ki is küldik a vízumot még karácsony előtt. Tudok majd telózni az okmányirodának, hogy s.o.s., és talán még az év vége előtt meglesz a nemzetközi jogsi.. csak hogy a host anyukával ne szúrjak ki túlságosan.. Ha már ők olyan cukik, hogy az hihetetlen. J

Tessék szorítani!! ;)

Pusszanat

p.s. Bevallom: én vagyok a sötét hajú ;)