Washington-i host mama hívása

Immáron megtörtént. Végre!!!

Már tűkön ültem, írta korábban, hogy ma olyan 5 körül hív, már 2kor teljes készültségben vártam.. és egyre inkább ideges lettem, hogy "naaaaa, mikor fog már híííívni?!".. Aztán végül felhívott, nem volt jó a vonal, akadozott, ezért újra felhívott. Akkor már rendesen hallottuk, értettük egymást. Elég hamar egy hullámhosszra kerültünk, végül mondhatom: jót beszélgettünk.
A végén megjegyezte, hogy igazán jó az angolom.. Kezdtem magam nyeregben érezni.. de mikor kezdtünk elbúcsúzni, mondta, hogy ezt a hetet arra szánja, hogy au pair jelöltekkel telefonálgat, mert a barátai azt javasolták, hogy beszéljen több lánnyal.. mondtam óóó persze persze, tökre megértem.. Szóval, végülis, hétvégén fog jelezni, valszín e-mailben, hogy hogyan döntöttek, mert akkor ülnek majd össze és beszélik meg, hogy kit választanak.. de hogyha még bármi kérdés felmerül közben, vagy küldenék még képet, akkor "feel free", mondtam: okszi.. Aztán bájosan elköszöntünk.

Hát ennyi.
Nagyon szimpatikus volt, és szerencsére az elvárások mindkét oldalról közös nevezőt találtak, szóval ezzel se lenne gond...
Úgyhogy, most imádkozunk hétvégéig..

A másik családnak - az északiaknak (massachusetts)- meg fogom írni, hogy szimpik meg minden és hogyha máshol élnének, akkor habozás nélkül igen.. de így.. hátööööö... nem hiszem.

Köszönöm szépen lányok a kommenteket! Sokat segít, hogy olyanok véleményét ismerhetem meg, akikkel egy cipőben járunk!

Pusszanat