Bí-em-dáböl jú

2011. 02. 14. – Hétfő alias Valentin Nap

Ez a nap a kocsi amortizációk napja volt nálunk. Apukának durr defektje volt, anyuka kocsija reggel nem indult el, az enyémnek a bal első kerekébe pedig egy óriási csavar fúródott. Jessz.

A kislány segítségével, csináltam egy kis tésztát vacsira:

Vacsi után mindenki megkapta az ajcsijait, jómagam egy nagy zacsi csokikát kaptam a szülőktől. Nyamm-nyamm

2011. 02. 15. – Kedd

Reggel miután a kislányt elvittem, apukát is eldobtam dolgozni (lévén, hogy nincs kocsija). Odafelé menet, mondta, hogy álljunk meg egy CVS-nél (DM+gyógyszertár), mert venne egy-két cuclit. Kérdezte, hogy nekem kell-e valami. Mondtam, hogy egy kis multivitamin nem lenne rossz..

Kijött, vett nekem két darab 100-100 darabos multivitamint.. Ezzel nem kis anyagi kiadástól szabadított meg! Ezer hála, köszönet!

Úgy terveztem, shoppingolok ma, de sokan fent voltak napközben szkájpon, így itthon ragadtam..

Minden a megszokottan zajlott a nap további részében..

2011. 02. 16. – Szerda

Apuka elutazott ma reggel New York-ba, üzleti úton van, péteken jön haza. Ergo: csajos napok elé nézünk.

Reggel, miután haza értem a suliból, jöttek a Flexért. Elviszik, szerelnek bele DVD lejátszót, meg ügyködnek, egy-két dolgot.

Ügyesen kizártam magam a házból, szerencsére még időben észrevettem. Elkértem az autószerelő manus mobilját, felhívtam az anyukát, hogy adja meg a garázs kódot, hogy be tudjak jutni..

(Utólag jöttem rá, hogy a Flexben lévő, beépített gombbal is bejuthattam volna.. én marha.)

Lényeg, hogy bejutottam. Felhívtam megint az anyukát, hogy közöljem vele a „jó hírt”: nem hoztak nekem csere autót (amit hittünk, hogy hoznak), mivel nem volt a papíron feltűntetve, hogy kell nekünk csere autó.. Mondanom sem kell, hogy az hír hallatán az anyuka nem volt túl boldog. Azt mondta, hogy használhatom az apuka kocsiját (igen, az 5-ös BMW-t), csak vigyázzak rá, mivel nagyon le van ültetve a kocsi, és így olyan dolgokon és fennakad, amin a normális autók nem. Mondtam, oké.

Így hát, elmentem shoppingolni a plázába, ebben a buzinagy hajóban. Eléggé menőnek éreztem magam, jó sokan meg is néztek. Nem megszokott látvány ebben a típusú autóban a fiatal hölgyek látványa..

Vásároltam, vásároltam, vásároltam.. Rátaláltam A boltra, ahol a pénzemet fogom szórni a következő évben..

Málna shake/turmix/smoothie/trutyi - nagyon fini

Elmentem a lányokért, aztán uzsi után már rohantunk is, a nagylány kosárlabda edzésére, ahová mindig apuka viszi ugyebár.. Végig ültük a kislánnyal az edzést.. Annyi műsírást, mint azalatt az egy óra alatt, én még életembe nem láttam.. A 8-9 éves lányok verhetetlenek a drámázásban.. 2 perc múlva meg már vigyorogva rohangálnak tovább, feledvén, hogy pár perccel korábban épp halálos sérülést szereztek.. Őrület. :)

Aztán irány haza, vacsi, tenti.

2011. 02. 17. – Csüti

Megint beszippantott a vásárlás szele.. Nicole-lal vágtunk neki a plázának, de előtte még gyorsan lőttünk egy jó pár fotót a Bömbivel. :)

Költöttem megint egy kis pénz, megint A boltomban. ’Forever 21’, ez örök szerelemnek tűnik.. <3

Bazi nagy rohanás volt, hogy odaérjünk a kislány sulijába.. Nem mondom, jóóóócskán ráléptem a gáz pedálra, és repült is már a kis B betűs szekér. ;)

Eldobtuk Nicole-t haza, aztán uzsi itthon, és már mentünk is a nagylányért.

Én Őt.

Ő engem.

Együtt.

Iszonyú meleg van az elmúlt 3 napban.. 18-20 fok, tűző nap. Mennyei, de egyelőre még nagyon szokatlan..

Vacsira összedobtam egy kis panírozott garnélát, párolt brokkolival és pirított, zöldséges rizzsel.

See you soon!! <3

Egy hónapos hófordulóm az USA-val

Részletezhetném a napokat külön-külön, de feleslegesnek érzem, lényegében az összes ugyanolyan volt..

Napi rutin, gyerekkeltés, -öltöztetés, reggeli, suliba menet. Délelőtt edzek, majdnem mindennap. Utána tusi, uzsi, gyerekért menet. Uzsi, játék, sikítozás, kacagás, sírás (gyermekek részéről), hiszti (szintén nem felőlem), vacsi, tenti.

A kislány a hét közepén megint eléggé lebetegedett, de jár suliba, mivel nem lázas. Ömlik az orra konkrétan. Rájöttem, hogy egyszerűen nem bírom elviselni, ha valaki visszaszívja a fikulit, borzasztóan zavar. Így rengeteget veszekszünk az orrfújáson. Nem tudom, hogy miért, de irtózik még a gondolatától is. Általában levág egy hisztit, de ez sajnos engem nem hat meg. Ami ott bent liftezik az orrában és a gégéjében, annak ki kell jönnie. Ezt néha megérti, néha nem.

Már kezd kicsit jobban lenni, így már nincs nagy hattyú halála, ha szóba kerül a „zsebkendő” szó..

Jelentem: megvolt az első vacsora, ami nem ízlett, olyannyira, hogy meg sem tudtam enni a „húsgombócokat”. Nagyon nem húsból voltak, és nagyon nem voltak finik. Így a brokkolit és a paris tésztát befaltam, de a konzerv húsgolyókat hanyagoltam.. Oly annyira, hogy még képet sem csináltam róla.

Ez amúgy a vadiúj problémám. Valamiért nem töltődnek fel a fényképezőgépem aksijai. Köszönöm, tudom, hogy különböző a feszültség itt, mint otthon, még mielőtt valaki ezzel jönne nekem.. :) Van átalakítóm, és a magyar laptopom gyönyörűen töltődik vele, úgyhogy nem ezzel van a gond.. hamarosan rájövök, és megoldom.

Ezért is, erről a hétről nincs túl sok képem, viszont, amiket csináltam, igen jó minőségűek, mivel az apuka csodálatos fényképezőjével csináltam őket.

Csütörtök este megvolt számomra az első custler meeting. Magyarán: az összes au pair, aki az én counseloromhöz (képviselő, segítő) tartozik, összegyűlt. Közösen jógáztunk, közel 40 au pair egy közösségi ház egyik termében. Néha nagy kacagások törtek ki, a végén pedig majdnem bealudtunk. Odafelé menet felkaptam Nicole-t, egy másik magyar au pairt. A helyszínen pedig megismerkedtem Katával, aki elmondta, hogy egy negyedik magyar au pair lány épp most szombaton repül haza, kilépett a programból.

Jóga party.

Zárójelben megjegyezném, hogy miután vége lett a jógának és kijöttünk a közösségi házból, a parkoló tele volt családi kocsikkal, olyan „tipikus” au pair kocsikkal.. Az enyémet is beleértve, körülbelül 3 olyan autó volt, ami kitűnt a tömegből – amik nem „tipikus” au pair kocsik. Hát persze, hogy jó érzés volt behuppanni a kis Flexikébe. :)

Pénteken elmentem a kisasszonyért, a szokásos, sokkoló kocsi tömeg az isinél. Hazajöttünk, és a gyurmázás után úgy döntöttünk, hogy kint folytatjuk tovább a mókát, mivel gyönyörűen sütött a Napocska. Vittem is magammal a szuper fényképezőgépet, és lőttünk egy pár fotót.

Este elmentünk vacsizni a Vapianoba. A legjobb Cézár saláta lelőhelyére. :) Mielőtt elmentünk volna rendelni, érezhető volt a feszültség, apuka mondta is a nagylánynak, hogy csalódott benne.. Fogalmam sem volt, hogy miről van szó, így mikor az anyukával elsétáltunk a pulthoz, megkérdeztem, hogy mi a here van?! Mondta, hogy az apuka a nagylány iTouch-ján olyan megnyitott oldalakat talált, amiket nem kellett volna.. Nem gyerekeknek szóló oldalakat (ha értitek mire gondolok)

Így a vacsora eléggé gyorsan, és csendben telt. Ettől függetlenül még mindig itt csinálják a legjobb Cézár salátát! :)

Cukrászda.

Haza értünk, jó nagy show műsor kerekedett az ügyből. Apuka és anyuka megakarták beszélni, hogy akkor most ez hogy, mint s merre. Ekkor a nagylány mindig bőgve rontott be a konyhába, hogy neki hányni kell. Anyuka rohant vele a  wc-re. Természetesen nem történt semmi, és ezt újra meg újra és újra eljátszotta, míg végül a szülők feladták, hogy ott és akkor ezt megtudják beszélni. Aztán, jó éjszakát!

Szombaton jó sokáig aludtam, mentek brunchölni (kései reggel/korai ebéd), de én ugyan nem tudtam megmozdulni, ígyhát maradtam.

Ettem ebédre fini gyümi kosarat.

Egésznap punnyadtam, tévéztem és szkájpoltam.

Aztán elkészültem, mivel hivatalos voltam egy másik, magyar au pair lány 20. születésnapi bulijára.

Én korábban mentem, mint a többiek, mivel „előkészítettem” a kishölgyet (haj+smink – aki még nem tudná, „civilben” sminkes leányka vagyok).

A host apuka készítette el a vacsit. Mennyei volt, én mondom! :)

Jelen volt a host család, nagyszülőktől, nagynéniken át, valamint  5 au pair (2 magyar, 1 svéd, 1 német, 1 columbiai).

Én hamarabb távoztam, mivel 8:10-re kellett haza jönnöm, gyermek megőrzésre.

A nagylánnyal késő estig cseverésztünk, aztán tenti. (ekkor már kezdtem érezni valamit a fülem és torkom tájékán)

Vasárnap reggel, újabb „haldokló show-t” toltam. A sloziról felállván pöttyök és kicsi csillagok mindenhol, pezsgő hang.. Tapasztal rókaként levetettem magamat a földre, még mielőtt összerogynék..

Faltam Algopyrint. Nagyjából egésznap az ágyban feküdtem, kb. kétszer hagytam el..

Délután felhívtak szkájpon otthonról, baráti összeröffenősről. Nagyon jó volt őket látni. :)

A vacsira felkúsztam, házi készítésű hamburger volt a menü. Fincsi volt. Főleg, hogy egésznap semmit nem ettem.

Anyuka azt mondta, aludjak nyugodtan addig, ameddig akarok hétfőn reggel, majd ő intézi a reggeli dolgokat és nekem majd csak felkapni kéne őket. Thank you!!

Bocsánat, hogy egy hétig nem írtam, de nem is nagyon történt semmi hétközben, és időm se nagyon volt.

Igyekszem majd tartani a heti, átlagosan 2 irományt.

Pusszcsi

02.04.-02.07. szülinapi hétvége

2011. 02. 04. – Péntek

Az ég egy adta világon semmi nem történt, ami említésre méltó lenne.
Bazi nagy sor volt az iskoláknál, a kislány isijénél annyi autó volt, hogy nem volt elég hely a parkolni vágyó autósoknak.. Így én is azok közé tartoztam, akinek konkrétan az úton kellett, hogy leparkolja a kocsiját, mert egyszerűen nem volt sehol máshol hely..

A három parkoló egyike - tele.

Szegény kicsi Flexike, a kereszteződésben kellett várnia.

Délután a szülők haza értek, apuka rögtön el is ment aludni, mert annyira kimerült volt a repüléstől és a négyórányi alvástól.. Anyuka talpon maradt, rendeltünk vacsit egy olasz étteremből.. Nagyon fincsi volt!

Lasagne, rántott cukkini, parmezános gombás csirkemelles tészta és pari.

Great news! Megszületett Danaida, az új kiskutyánk, otthon, Hungary országban. :)

2011. 02. 05. – Szombat

Annyira semmit se csináltam, hogy képem sincs erről a napról.
Egésznap feküdtem, tévéztem, pihiztem.
Este a szülők elmentek randizni, szóval mi a kislányokkal tévéztünk este.
A nagynak még mindig alvászavarai vannak, így engedtem neki, hogy lent maradjon velem a nappaliban. Beraktam egy kis Enya muzsikát.. 5 percre rá elaludt, de ahogy megjöttek a szülők, rögtön felugrott. Nem jutott el a mélyalvásig.

2011. 02. 06. – Vasárnap

A kislány szülinapi bulijának a napja.
Kislány és apuka elmentek a nagylányért, a hétvégi héber suliba. Anyuka elment a lufikért, amik úgy összegabalyodtak.. de aztán jött csodálatos Fanni, és kibogozta őket.. Nagy volt az öröm.
Pár perccel később megjöttek a party szervezők, mivel hogy, „főző” party lesz: a gyerkőcök pizzát és sütit sütnek majd. A három hölgyemény kipakolta a cuccaikat, a vendégek is elkezdtek áramlana, megkezdődött a sütikészítés:

A sütik tetejére való máz.

Aztán jött a pizza elkészítése.

A végeredményt megehették a gyerkőcök:

Aztán jöttek a szülinapi cupcake-ek:

Boldog 5. szülinapot, kisasszony!!

A vendégek távozása után nagy kajarendelési tortúrába fogtunk, itt voltak a nagyszülők is.
Mexicóit ettünk:

Aztán már kezdődött is a Super Bowl, amit ugyan nem néztem végig, mert álmos voltam, de 75%-át ígyis láttam.
A nagyszülők nagyon cukibogyók, hozzájuk megyünk majd Márciusban, Floridába.


2011. 02. 07. – Hétfő

Reggeli rutin menet, aztán edzettem és már rohantam is a kisasszonyért.
Haza jöttünk, faltunk és már vittem is a dokihoz, éves kivizsgálásra. Ott találkoztunk az anyukával, átadtam neki a gyerkőcöt, haza jöttem, beraktam egy mosást, majd elment a nagylányért.

Az ebédem: "maradék".

Mire haza értünk már anyukáék is itthon voltak. Kapott a pici egy szurit combba, megbökték az ujját vércseppért áhítozva és megvizsgálták a szemét.
Egésznap dráma queen-eset játszott, hogy mennyire fáj neki, persze mi ezen csak kuncogtunk.. a végén már ő is, mert ugyebár csak megjátszotta magát.
Aztán jött a vacsi hamcsi.

Óóóó kicsi cupcake, ma kettő is megettem belőled! <3

A lányok rá vannak állva a Face time-ra az új iTouch-jaikon (hja mert a nagylány is kapott egyet, ha már a picinek is az új verziós van..). Lényegében videóhívják egymást a ház különböző pontjairól. :)
Utána faltunk még egy kis maradék cupcake-t, a híres Georgetown-i cupcake boltból rendelték, ahol mindennap kígyózó sor áll..

És most az ágyikón fekszem, mindjárt tenti.

Pusszcsi

2011. 02. 02.&03.

2011. 02. 02. – Szerda

Reggeli szokásos rutin.

Jöttek a cleaning lady-k, mint minden szerdán. A kutyi végig ugatott rájuk, mint mindig.

Aztán felkaptam a kisasszonyokat. Háziírás, délutáni snack, aztán megjött az apuka, hogy elvigye a nagylányt kosárlabda edzésre, a picilányt meg csak kísérőnek.

Míg ők elmentek, én neki álltam vacsit csinálni. Csirke falatkák, tepsis krumpli Fanni módra (tejfölös mártogatóssal) és kukorica.

Itt jegyezném meg, hogy a tejföl is édes... nem is értem..

Na, mindegy. Haza értek, a kislányok perceken keresztül sikoltozva rohangáltak fel s alá „Nézd, nézd apa, olyan az asztal, mint az éttermekben!! Nézd, milyen csinos!!” Szerintem azért ennyire nem volt ütős, de persze örültem a pozitív véleményezésnek. :)

Jött a hami, mindenki el volt alélva a krumplimtól. Ezt mondjuk nem csodálom a sok fagyasztott „krumpli” után, amihez hozzá vannak szokva.. Ahhoz képest, egy sima, sózott főtt krumpli is isteni.

Apuka mondta, hogy ha marad még, akkor rakjunk félre, mert neki mennie kellett, DUKE (egyetem, ahová járt) meccsre.

Anyuka is haza ért, ő is oda volt a krumpliért. :)

Aztán házit csinált a kislánnyal, mindenkinek helló. Én mentem a szobimba, gépeztem, aztán tenti.

2011. 02. 03. – Csütörtök

A reggel egy kicsit más volt, mint máskor. Mindkét szülő itthon volt, mivel éjszaka nem tudtak aludni a nagylánytól, aki hajnali 3-ig nem tudott elaludni..

Minden részletet megbeszéltünk a nappal kapcsolatban, mivel ez egy szokatlan nap lesz.

A szülők elrepülnek, csak egy éjszakára. Mennek születésnapot ünnepelni, az egyik barátjukhoz. Holnap 10-kor már az irodájukban lesznek, rögtön oda mennek a reptérről.

Elvittem a kislányt.


Úton hazafelé.. from Funny Fanni on Vimeo.

Haza jöttem, edzettem, fürcsiztem és elment ebédelni Nicole-al (egy másik magyar au pair). A hely, amit kinéztünk zárva volt. Átmentünk egy másikba, és Cézár sali mellett döntöttünk mindketten. Jól tettük. Isteni volt.

Az utcácska, ahol ebédeltünk from Funny Fanni on Vimeo.

Utána kicsit autókáztam, csináltam egy pár képet, videót is próbáltam, de lemerült a masina.. Kár, mert nagyon szépen sütött a Napocska.. Majd legközelebb..

A ház, más szemszögből.

Felvettem a picit, rögtön a plázába mentünk. Fagyiztunk egy jót. Én egy banános, karamelizált diós fagyikát ettem. A srác az orrom előtt szeletelte bele a banánt, és tette bele a magvakat, aztán az egészet összemixelte a gép. Isteni finom volt!

Utána kicsit mászkáltunk, és olyan meglepetés ért minket, amire egyáltalán nem számítottunk: szembe jött velünk az apuka. :) Először egyikünk sem hitt a szemének.. vicces volt.

Mondta, hogy épp megvette az ajcsikat a barátnak, akihez mennek, adott nekünk egy pár tippet, hogy mit csinálhatunk a plázában, aztán elköszöntünk.

Elmentünk „Build a bear” („Építs macit”) boltba. Te választod ki az állatot, a szívet bele, hogy mennyire tömjék meg. Te nyomod a pedált a töltőgépnél, és utána még ruhát is választhatsz.

Ez a bolt, a gyerekek Kánaánja, szerintem. Kisasszony is nagyon élvezte, bár már van itthon ilyen állatkája, amit ő „alkotott”.

Kiválasztod a "típust".

Megtömeted és raksz bele szívet.

Felöltözteted.

Utána vettem egy napszemcsit és elindultunk haza, mert mindketten elfáradtunk.

Míg ő tv-zett és színezett, én nekiálltam a vacsink előkészítésének.

Garnélarák, párolt zöldbab és kukorica mellett döntöttem. Jól tettem.

Olyan fincsire sikerült a rák, hogy magam is meglepődtem.. :D Saját ízesítés, nem előre ízesített mirelit izé.. Nyamm-nyamm.

Nem sokkal később haza jött a nagylány, a barátnőjével és annak anyukájával, húgával. A lányok fél perc alatt megőrültek, és sikoltozva rohangáltak a házban, addig mi próbáltunk beszélgetni az anyukával, de alig hallottuk egymást. A nagylány körbe vitte őket, háznéző túrára, utána már mentek is. Kis tévézés, aztán már indulunk is a nagynénihez. A lányok ott alszanak majd, mondták, hogy én is nyugodtan aludhatok ott, de mondtam, hogy köszönöm, nem fogok félni egyedül a házban. :)
(megvolt az első vezetésem éjszaka, ráadásul egyedül voltam - még mindig élek, jessz!)

Egy pár perce értem haza, már 10 óra is elmúlt, a riasztót bekapcsoltam, a kutya fent alszik a nappaliban, én épp blogot írok.

A nagynéniék kisfia, szerintem a világ legokosabb két éves kisfiúja. Van egy játék készletet, ami barkács készlet, csak minden műanyag.. és 2 évesen, tökéletesen tudja, hogy merre kell a különböző fajtájú csavarokat becsavarni.. teljesen leesett az állam. (Papi, rögtön eszembe jutott, hogy neked biztos szimpi lenne a kissrác, igaz, a kör kerületét szerintem még nem vágja..)

Na, alszom. :)

Jó éjt/reggelt!!

Pussz

Jan. vége - Feb. eleje

2011. 01. 31. – Hétfő

Minden a szokásosan zajlott: felkeltem, felkeltettem a kisasszonyt, felöltöztettem, megetettem és elvittem a suliba.

Haza jöttem, gondoltam edzem egy jót. Bekapcsoltam az edzőteremben (az egész házban beépített, közös vezérlőről menő) zene masinát, ami minden szobában van a falon, bekapcsolod, kiválasztod a zenét, állítod a hangerőt. Jóóó sok energiám volt, ezért ellipszis gépeztem egy félórát, aztán bringáztam egy 20 percet (azért csak 20-at mert mennem kellett a kislányért). Miután végeztem, kikapcsoltam a zenemasinát, na és itt jött a csavar a történetben: még mindig szólt a zene.. de nem ám az edzőteremben, hiszen ott kikapcsoltam. Az alagsorban szólt. Oké, odamentem, kikapcsoltam. Még mindig szólt, az emeleten hallottam, hogy megy.

Gondoltam jól van, lefürdök, aztán kikapcsolom. Ígyis tettem: fürcsi, felöltözés, felrongyoltam. Kikapcsoltam a nappali Nr.1.-ban, és az étkező Nr.1.-ban. Még mindig szólt. Mint egy fél idióta, rohangáltam a házban és kerestem a falba épített, esetlegesen függöny mögé rejtett kis bizé izéket, hogy csend legyen végre. Kikapcsoltam az étkező Nr.2.-ban (amit sosem használtak még), a nappali Nr.2.-ban (ami lényegében a kutya nappalija, alvásra használja). Még mindig szólt, ekkor már kezdett egy kicsit felmenni a pumpa az agyamban. Felmentem az emeletre, kikapcsoltam a szülők hálószobájában és fürdőszobájában, valamint a dolgozószobában. Remek, nem szól tovább.
Hallottam kintről muzsikát, gondoltam a szomszédok rázendítettek, bosszú gyanánt, amiért a házunkból 1 órája üvölt a zene (ja mert persze edzés közben üvölt a zene, és mivel valamiért minden helyiségben bekapcsolt, így mindegyikben üvöltött).

Lementem, volt még kb. 3 és fél percem indulásig, gondoltam megiszom egy banán turmixot. Mindent elővettem, ami kellhet, ekkor realizáltam, hogy nincs banán. Jó, akkor szép mindent vissza a helyére..

A zene még mindig szólt kintről, kezdett gyanús lenni a szitu.

Az étkező Nr.1. mellett van egy „kinti” szoba, afféle télikert vagy mi a csuda.. de csak nyáron használják, mivel nincs benne szigetelés. Na persze, hogy ott is szólt a zene. Kikapcsoltam, de még mindig szólt valahonnan. Komolyan mondom, mint valami olcsó ’kész átverés’ műsorban…

Kikukkantottam a hátsó kertbe, gondoltam: ahol grillezni szoktak, oda zene is kell. Jól gondoltam, ígyhát kikapcsoltam.. Ekkor érdekes módon a ház eleje felől érzékeltem a muzsikát.. Kimentem a főbejáraton (amit sosem használnak), és a tornácon szólt a zene.. Na, mondom, ez aztán mesés: az egész utca már egy órája hallgatja az üvöltő zenét…..

Az még semmi, de hol a kikapcsoló bizbasz?! :D

A nappali Nr.2. (kutyaszoba, a főbejárat mellett) egyik ablaka mellet, a függöny mögött van, mostmár mindenki tudja. Ha esetleg megtörténne ez az eset még egyszer…

Teljesen leizzadtam a kapcsoló kereső futkározásban, de mennem kellett, késésben volt gyerekügyben. Nyomtam is a gázpedált, ahol csak lehetett, mert itt már akkor csúnyán néznek az emberre a tanár nénik, ha csupán két perccel később ér oda, mint a meghirdetett időpont. Egy perccel később értem oda, szegény kislánkám volt az utolsó, akiért jöttek.. az élet nem mindig könnyű, ugyebár.. Mikor elmeséltem neki a sztorit, teljesen feldobódott, és próbálta kitalálni, hogy mi okozhatta ezt az esemény láncolatot.. :)

Hazajöttünk, ettünk, elvoltunk. Elmentünk a nagylányért, jóóó korán érkeztük, így elől álltunk a sorban.. Általában legalább fél órával korábban odaérek, mint ahogy kiengedik a gyerekeket, mert ugye olyan sorrendben engedik ki a gyerekeket az isiből, amilyen sorrendben az autók (sorszámmal!) állnak.. Úgyhogy, ilyenkor zenét szoktunk hallgatni a kisasszonnyal.

A szokásos kígyózó sor from Funny Fanni on Vimeo.

Hazajöttünk, táncoltunk és énekeltünk sokat. Annyira sokat, hogy még mindig játszottunk mikor megjöttek a szülők, úgyhogy gyors kapkodásban kaptak esti étket a kölkök.

Kaptam tetkót a nagyasszonytól.

Megjött a bankkártyám is, szép ezüstmetál színű; csillog, mint a radai atyaúristen.

Esti szkájp, aztán tenti.

2011. 02. 01. – Kedd

Senkinek nem kívánok ennyire borzasztó reggelt, SOHA.

Olyan 5-6 körül már ki-kinyílt a szemem, kicsit görcsölgetett a hasam,de visszatudtam aludni.. 6:40 körül viszont már nem volt ilyen egyszerű a történet, annyira fájt, hogy azt hittem megpusztulok. Elcsoszogtam a sloziig, ott ültem vagy egy órán keresztül, mert közben olyan durván felment a lázam, hogy nem bírtam megmozdulni. Forró volt a testem, azért úgy izzadtam, mint 3 igás ló 20 kilométer lefutása után, de közben mégis remegtem, mert fáztam. Para volt, én mondom. Na aztán könnyített rajtam az anyatermészet (igen, szaladt a pocak). Gondoltam oké, akkor mostmár felállok, lezuhanyzom, az biztos jót tesz majd. Aha, felálltam (közel másfél óra után). Mi történt? Elkezdtem pontokat látni mindenfelé, és pezsgő tabletta hang kezdte elönteni az egész fejemet. Rögtön tudtam: ha most nem ülök le, itt helyben fogok összerogyni. Ígyhát, leültem a jólbevált budira. Aztán újra nekifutottam a dolognak, beálltam a zuhany alá, egyáltalán nem lett jobb. Sőt, az állástól még rosszabb kezdett lenni, elkezdtem szédülni. Gyorsan véget vetettem a zuhanynak, közben persze megérkezett a „Mikulás” is (ha értitek mire gondolok..).. Hiszen mi más hiányzott volna még?!..

Nagy nehezen eljutottam az ágyig, belevettem magam, és írtam egy sms-t az anyukának, hogy mozdulni nem bírok, kizárt, hogy elviszem a lányokat (igen „kat”, mert jegesek az utak, így mindkettőnek később kb. 10 körül kezdődik az isi). Kérdezte, hozzon-e gyógyszert? Mondtam, nem kössz, mindjárt beveszem, amit hoztam magammal. (fincsi algopyrin) Apuka elvitte a lányokat.. Én visszaaludtam, amint elkezdett hatni az algopyrin.

Felébredtem, olyan voltam, mint a mosott sz*r. Csak feküdtem órákon keresztül, laptopoztam, tévéztem.

Aztán felöltöztem, gondoltam: iszom egy jó teát, és ropogtatok valami sósat, valami simát. Aha, álmodik a nyomor. Ezen a reggelen jöttem rá két dologra, amiben az amerikaiak kifejezetten alacsony pontszámon teljesítenek: tea és sós dolgok.

Ha a nap folyamán legalább 13 féle teát nem próbáltam ki, akkor egyet sem!!! A barack tea kamilla izű, az erdei gyümölcs keserű, de legjobb mindközül az volt, mikor az epres teába citromot csepegtettem.. nem, nem kivilágosodott, ahogy a normális teák, hanem zavaros lett, mintha tejet öntöttem volna bele (pedig nem tettem ilyesmi), és kifejezetten kellemetlen szagú lett, afféle bébi hányás aroma csapta meg a nózim. Még szerencse, hogy kaptam egy jó adag „Huncut Ribizli”-t indulás előtt, így az kihúzott a ganéjból.. Mennyei íze volt. (lehet nekem teát küldeni! Anyuci, Apuci, köszi.)

Huncut Ribizli - köszi Gercsi :)

A sós ropogtatnivalók, rossz vicc. Minden, amire rá van írva, hogy „sós”, az édes.. nem jöttem rá még, hogy miért van ez így.. de a legegyszerűbb példa: a kenyér. Az engem nem zavar, hogy puhák, mint a pillecukor.. dehogy mindegyik kenyér édes, mint a kalács, na az egy picit bosszantó..

Körülbelül 10-12 féle „sós” ropogtatnivalóba kóstoltam bele a popcornon keresztül a hagymás chipsen át, mindent el lehet képzelni.. mindegyik borzasztó nagy csalódás volt..

Hát még a szendvics, amit csináltam: kenyér, túró, sajt. Erre vágytam, beleharaptam: é-d-e-s.  Na mindegy, mire kitapasztalom, hogy mi az igazán sós, addigra már otthon is leszek..

Elmentem a kislányért.

Hazajöttünk, és mondta, hogy ég a háta. Megfogtam, és tényleg tűzforró volt. Remek. Tessék gyerek, egyél forró levest, addig írok a szüleidnek mi a teendő, és mi számít láznak (mert ugye itt Fahrenheit van, amihez szerintem sosem fogok igazán hozzászokni)..

Nincs láza, még.

Színezgettünk, rajzolgattunk.

Anyuka ment a nagylányért, hogy ne nekünk keljen. Kedves volt tőle.

Hazaértek, gyors állapotfelmérés, kinek mi a baja. Apuka is megérkezett nem sokkal rá, hozott sok-sok, husival megrakott szendvicset. Jómagam nem tudtam ételre nézni se, nem hogy megenni, de azért leültem velük az asztalhoz.. Elmeséltem nekik, zenés sztorit részletesen, nem jöttünk rá, hogy mi történhetett pontosan..

Vacsi után jelentkeztem egy kurzusra: 3 vasárnapon 10-től 4-ig lesz sulim, Bostonról fogok tanulni, és a kurzus végén pedig egy 3 napos kirándulásra megyek az osztállyal, Bostonba. Ergo, Áprilisban irány észak.

Szkájp, és korai tenti.

Folyt. köv.

Pusszanat

Január utolsó vasárnapja+videó

2011. 01. 30. – Vasárnap

A hónap utolsó vasárnapja.

Reggeli lustálkodás, aztán feljöttem étkezni. Az apuka épp indult egy autó showra, kérdezte megyek-e, mondtam: nagyon cuki meg minden, de hogy én most nem fogom tudni összekapni 2 percen belül, az tuti. Mondta oké, akkor elvisz majd máskor.

Mikor haza jött - a nagylánnyal együtt, akit haza hozott a héber suliból -, nem várt meglepetést kaptam:

Egy parkoló tábla, ami mindenhol ki van rajta, csak nem magyarokra vonatkozik általában. :) Azt jelöli ki, hogy kik parkolhatnak azon a részen – a többieket elvontatják stbstb.

Ebédelni, egy szendvicsező helyre mentek, hívtak engem is, de se üres hasam, sem kedvem nem volt.. mondták: nyugodtan maradjak itthon, hoznak majd nekem haza kajcsit. Így is lett.

Este elmentünk vacsizni, egy másik családdal együtt. Japán étterembe, ahol előtted készítik el, amit rendelsz. Leültünk, mind a tízen. A másik anyuka helyett a nagypapa jött, mert az anyuka mittudomén hová utazott mittudomén miért.. Megjött a szakácsunk, taps-taps. Külön érdekesség: egy japán étteremben egy Gomez nevű, mexikói szakácsot kaptunk. Hm. Elhintették neki, hogy szülinapom van – holott nincs. Innentől kezdve gyakran megjegyzéseket tett, amiket nem igazán értettem, lévén, hogy alig beszélte az angolt. A kajcsi fincsi volt, a találás színházi. (videó már össze van vágva, de a vimeo nem engedi, hogy szerdáig feltöltsem.. mert hogy már túlléptem a heti limitet... tehát: szerdán töltöm fel)

A végén, mikor a pincérnő elvitt mindent, megkérdezte, hogy ugye nekem van szülinapom?! Erre az asztalnál mindenki hevesen bólogatott és helyeselt. Hogy ez mivel járt? Odajött két-három pincér, taps, ilyen-olyan csörgő hangszer, boldog szülinapot nóta. Aztán gyertya elfújás, buddha szobor pocijának megsimizése (a japánok szerint ez szerencsét hoz), egy ajándék kehely fagyi. Ezután elénekelnek még egy dalt, mindenki tapsol, és az egész étterem Rád figyel. Jelen esetben: Rám. Utána egy csoportkép, amit két perccel később kinyomtatva ki is hozott nekünk a csaj, szintén ajándék.

Puszi-puszi, mindenki irány haza.

Holnap suli, ezzel a héttel remélem megkezdődik a normális ütem: mindenkinek van suli. A kisasszonynak ráadásul változik az órarendje, így van egy pár nap, amikor tovább lesz, mint eddig. Ergo, több szabadidőm lesz a reggeli elvitele és a délutáni értemenés között. Jessz!

Pusszanat

Vasárnapi vacsi from Funny Fanni on Vimeo.